János 1

1 Kezdetben vala az ìge, és az ìge vala az Istennél, és Isten vala az ìge.
2 Ez kezdetben az Istennél vala.
3 Minden ô általa lett és Nála nélkûl semmi sem lett, a mi lett.
4 º benne vala az élet, és az élet vala az emberek Világossága;
5 És a Világosság a sötétségben fénylik, de a sötétség nem fogadta be azt.
6 Vala egy Istentôl küldött ember, kinek neve János.
7 Ez jött Tanúbizonyságul, hogy Bizonyságot tegyen a Világosságról, hogy mindenki higyjen ô általa.
8 Nem ô vala a Világosság, hanem jött, hogy Bizonyságot tegyen a Világosságról.
9 Az igazi Világosság eljött volt Már a Világba, a mely Megvilágosít minden embert.
10 A Világban volt és a Világ általa lett, de a Világ nem ismerte meg ôt.
11 Az övéi közé jöve, és az övéi nem Fogadák be ôt.
12 Valakik pedig Befogadák ôt, hatalmat ada azoknak, hogy Isten Fiaivá legyenek, azoknak, a kik az ô nevében hisznek;
13 A kik nem vérbôl, sem a testnek Akaratából, sem a Férfiúnak Indulatjából, hanem Istentôl születtek.
14 És az ìge testté lett és lakozék mi közöttünk (és Láttuk az ô dicsôségét, mint az Atya egyszülöttjének dicsôségét), a ki teljes vala kegyelemmel és Igazsággal.
15 János Bizonyságot tett ô Róla, és Kiáltott, Mondván: Ez vala, a kirôl Mondám: A ki Utánam jô, elôttem lett, mert elôbb volt Nálamnál.

16 És az ô teljességébôl vettünk Mindnyájan, kegyelmet is kegyelemért.
17 Mert a törvény Mózes által adatott, a kegyelem pedig és az Igazság Jézus Krisztus által lett.
18 Az Istent soha senki nem Látta; az egyszülött Fiú, a ki az Atya kebelében van, az jelentette ki ôt.
19 És ez a János Bizonyságtétele, a mikor a Zsidók papokat és Lévitákat küldöttek Jeruzsálembôl, hogy megkérdezzék ôt: Kicsoda vagy te?
20 És Megvallá, és nem Tagadá; és Megvallá, hogy: Nem én vagyok a Krisztus.
21 És kérdezék ôt: Micsoda Tehát? Illyés vagy-é te? És monda: Nem vagyok. A Próféta vagy-é te? És ô felele: Nem.
22 Mondának azért néki: Kicsoda vagy? Hogy megfelelhessünk azoknak, a kik minket elküldöttek: Mit mondasz magad felôl?
23 Monda: Én Kiáltó Szó vagyok a Pusztában. Egyengessétek az ùrnak útját, a mint megmondotta Ésaiás Próféta.
24 És a küldöttek a farizeusok közûl Valók voltak;
25 És megkérdezék ôt és Mondának néki: Miért keresztelsz Tehát, ha te nem vagy a Krisztus, sem Illyés, sem a Próféta?
26 Felele nékik János, Mondván: Én Vízzel keresztelek; de köztetek van, a kit ti nem ismertek.
27 º az, a ki Utánam jô, a ki elôttem lett, a kinek én nem vagyok Méltó, hogy saruja Szíjját megoldjam.
28 Ezek Béthabarában lettek, a Jordánon Túl, a hol János keresztel vala.

29 Másnap Látá János Jézust ô Hozzá menni, és monda: ìmé az Istennek ama Báránya, a ki elveszi a Világ bûneit!
30 Ez az, a kirôl én ezt Mondám: Én Utánam jô egy Férfiú, a ki elôttem lett, mert elôbb volt Nálamnál.
31 És én nem ismertem ôt; de hogy megjelentessék Izráelnek, azért jöttem én, a ki Vízzel keresztelek.
32 És Bizonyságot tôn János, Mondván: Láttam a Lelket Leszállani az égbôl, mint egy galambot; és megnyugovék ô rajta.

33 És én nem ismertem ôt; de a ki elkülde engem, hogy Vízzel kereszteljek, az Mondá nékem: A kire Látod a Lelket Leszállani és rajta megnyugodni, az az, a ki keresztel Szent Lélekkel.
34 És én Láttam, és Bizonyságot tettem, hogy ez az Isten Fia.
35 Másnap ismét ott állt vala János és kettô az ô Tanítványai közûl;
36 És Ránézvén Jézusra, a mint ott Jár vala, monda: ìmé az Isten Báránya!
37 És Hallá ôt a két Tanítvány, a mint Szól vala, és követék Jézust.
38 Jézus pedig Hátrafordulván és Látván, hogy követik azok, monda nékik: (1:39) Mit kerestek? Azok pedig Mondának néki: Rabbi, (a mi Megmagyarázva azt teszi: Mester), hol lakol?
39 (1:40) Monda nékik: Jôjetek és Lássátok meg. Elmenének és Megláták, hol lakik; és Nála Maradának azon a napon: vala pedig körûlbelôl Tíz óra.
40 (1:41) A kettô közûl, a kik Jánostól ezt Hallották és ôt követték vala, András volt az egyik, a Simon Péter testvére.
41 (1:42) Találkozék ez elôször a maga testvérével, Simonnal, és monda néki: Megtaláltuk a Messiást (a mi Megmagyarázva azt teszi: Krisztus);
42 (1:43) És vezeté ôt Jézushoz. Jézus pedig Reá tekintvén, monda: Te Simon vagy, a Jóna fia; te Kéfásnak fogsz hivatni (a mi Megmagyarázva: Kôszikla).

43 (1:44) A következô napon Galileába akart menni Jézus; és Találkozék Fileppel, és monda néki: Kövess engem!
44 (1:45) Filep pedig Bethsaidából, az András és Péter Városából Való volt.
45 (1:46) Találkozék Filep Nátánaellel, és monda néki: A ki felôl írt Mózes a törvényben, és a Próféták, Megtaláltuk a Názáreti Jézust, Józsefnek Fiát.
46 (1:47) És monda néki Nátánael: Názáretbôl Támadhat-é valami Jó? Monda néki Filep: Jer és Lásd meg!
47 (1:48) Látá Jézus Nátánaelt ô Hozzá menni, és monda ô felôle: ìmé egy Igazán Izráelita, a kiben Hamisság nincsen.
48 (1:49) Monda néki Nátánael: Honnan ismersz engem? Felele Jézus és monda néki: Mielôtt Hítt téged Filep, Láttalak téged, a mint a fügefa alatt Voltál.
49 (1:50) Felele Nátánael és monda néki: Rabbi, te vagy az Isten Fia, te vagy az Izráel Királya!
50 (1:51) Felele Jézus és monda néki: Hogy azt Mondám néked: Láttalak a fügefa alatt, hiszel? Nagyobbakat Látsz majd ezeknél.
51 (1:52) És monda néki: Bizony, bizony mondom néktek: Mostantól fogva Meglátjátok a megnyilt eget, és az Isten angyalait, a mint Felszállnak és Leszállnak az ember Fiára.

János 2

1 És harmadnapon menyegzô lôn a galileai Kánában; és ott volt a Jézus anyja;
2 És Jézus is meghivaték az ô Tanítványaival együtt a menyegzôbe.
3 És Elfogyván a bor, a Jézus anyja monda néki: Nincs boruk.
4 Monda néki Jézus: Mi közöm nékem te Hozzád, oh asszony? Nem jött még el az én órám.
5 Mond az ô anyja a Szolgáknak: Valamit mond néktek, megtegyétek.
6 Vala pedig ott hat kôveder elhelyezve a Zsidók Tisztálkodási Módja szerint, melyek közûl egybe-egybe két-Három métréta fér vala.

7 Monda nékik Jézus: Töltsétek meg a vedreket Vízzel. És megtölték azokat Színig.
8 És monda nékik: Most Merítsetek, és vigyetek a Násznagynak. És vittek.
9 A mint pedig Megízlelé a Násznagy a Borrá lett vizet, és nem tudja vala, honnét van, (de a Szolgák Tudták, a kik a vizet Merítik vala), Szólítá a Násznagy a vôlegényt,
10 És monda néki: Minden ember a Jó bort adja fel elôször, és mikor megittasodtak, akkor az Alábbvalót: te a Jó bort ekkorra tartottad.
11 Ezt az elsô jelt a galileai Kánában tevé Jézus, és Megmutatá az ô dicsôségét; és hivének benne az ô Tanítványai.
12 Azután leméne Kapernaumba, ô és az ô anyja és a testvérei és Tanítványai: és ott Maradának Néhány napig,

13 Mert közel vala a Zsidók husvétja, és felméne Jézus Jeruzsálembe.
14 És ott Találá a templomban az ökrök, juhok és galambok árusait és a Pénzváltókat, a mint ülnek vala:

15 És kötélbôl ostort Csinálván, kiûzé Mindnyájokat a Templomból, az ökröket is, a juhokat is; és a Pénzváltók pénzét kitölté, az asztalokat pedig feldönté;
16 És a Galambárusoknak monda: Hordjátok el ezeket innen; ne tegyétek az én Atyám Házát Kalmárság Házává.
17 Megemlékezének pedig az ô Tanítványai, hogy meg van írva: A te Házadhoz Való féltô szeretet emészt engem.
18 Felelének azért a Zsidók és Mondának néki: Micsoda jelt mutatsz nékünk, hogy ezeket cselekszed?
19 Felele Jézus és monda nékik: Rontsátok le e templomot, és Három nap alatt Megépítem azt.
20 Mondának azért a Zsidók: Negyvenhat esztendeig épült ez a templom, és te Három nap alatt Megépíted azt?
21 º pedig az ô testének Templomáról Szól vala.
22 Mikor azért Feltámadt a Halálból, megemlékezének az ô Tanítványai, hogy ezt mondta; és hivének az írásnak, és a beszédnek, a melyet Jézus mondott vala.
23 A mint pedig Jeruzsálemben vala husvétkor az ünnepen, sokan hivének az ô nevében, Látván az ô jeleit, a melyeket cselekszik vala.
24 Maga azonban Jézus nem Bízza vala Magát Reájok, a miatt, hogy ô ismeré Mindnyájokat,
25 És mivelhogy nem szorult Rá, hogy valaki Bizonyságot tegyen az emberrôl; mert Magától is tudta, mi volt az emberben.

János 3

1 Vala pedig a farizeusok közt egy ember, a neve Nikodémus, a Zsidók fôembere:
2 Ez jöve Jézushoz éjjel, és monda néki: Mester, tudjuk, hogy Istentôl jöttél Tanítóul; mert senki sem teheti e jeleket, a melyeket te teszel, hanem ha az Isten van vele.
3 Felele Jézus és monda néki: Bizony, bizony mondom néked: ha valaki újonnan nem születik, nem Láthatja az Isten Országát.
4 Monda néki Nikodémus: Mimódon születhetik az ember, ha vén? Vajjon bemehet-é az ô Anyjának méhébe Másodszor, és születhetik-é?
5 Felele Jézus: Bizony, bizony mondom néked: Ha valaki nem születik Víztôl és Lélektôl, nem mehet be az Isten Országába.
6 A mi testtôl született, test az; és a mi Lélektôl született, lélek az.
7 Ne Csodáld, hogy azt Mondám néked: Szükség néktek újonnan születnetek.
8 A szél Fú, a Hová akar, és annak Zúgását hallod, de nem tudod honnan jô és Hová megy: így van mindenki, a ki Lélektôl született.
9 Felele Nikodémus és monda néki: Mimódon lehetnek ezek?
10 Felele Jézus és monda néki: Te Izráel Tanítója vagy, és nem tudod ezeket?
11 Bizony, bizony mondom néked, a mit tudunk, azt mondjuk, és a mit Látunk, Arról teszünk Bizonyságot; és a mi Bizonyságtételünket el nem Fogadjátok.
12 Ha a földiekrôl Szóltam néktek és nem hisztek, Mimódon hisztek, ha a mennyeiekrôl Szólok néktek?
13 És senki sem ment fel a mennybe, hanemha az, a ki a mennybôl Szállott Alá, az embernek Fia, a ki a mennyben van.
14 És a miképen felemelte Mózes a Kígyót a Pusztában, akképen kell az ember Fiának felemeltetnie.

15 Hogy valaki hiszen ô benne, el ne veszszen, hanem örök élete legyen.
16 Mert úgy szerette Isten e Világot, hogy az ô egyszülött Fiát adta, hogy valaki hiszen ô benne, el ne veszszen, hanem örök élete legyen.
17 Mert nem azért küldte az Isten az ô Fiát a Világra, hogy Kárhoztassa a Világot, hanem hogy megtartassék a Világ általa.
18 A ki hiszen ô benne, el nem Kárhozik; a ki pedig nem hisz, Immár Elkárhozott, mivelhogy nem hitt az Isten egyszülött Fiának nevében.
19 Ez pedig a Kárhoztatás, hogy a Világosság e Világra jött, és az emberek Inkább szerették a sötétséget, mint a Világosságot; mert az ô cselekedeteik gonoszak Valának.
20 Mert minden, a ki hamisan cselekszik, gyûlöli a Világosságot és nem megy a Világosságra, hogy az ô cselekedetei fel ne fedessenek;
21 A ki pedig az Igazságot cselekszi, az a Világosságra megy, hogy az ô cselekedetei Nyilvánvalókká legyenek, hogy Isten szerint Való cselekedetek.
22 Ezután elméne Jézus az ô Tanítványaival a Júdea földére; és ott idôzék velök, és keresztele.
23 János pedig szintén keresztel vala Énonban, Sálemhez közel, mert ott sok volt a Víz. És oda Járulának és megkeresztelkedének.
24 Mert János még nem vetteték a tömlöczbe.
25 Vetekedés Támada azért a János Tanítványai és a Júdeaiak között a Mosakodás felôl.
26 És menének Jánoshoz és Mondának néki: Mester! A ki veled vala a Jordánon Túl, a kirôl te Bizonyságot tettél, ímé az keresztel, és Hozzá megy mindenki.
27 Felele János és monda: Az ember semmit sem vehet, hanem ha a mennybôl adatott néki.
28 Ti magatok vagytok a Bizonyságaim, hogy megmondtam: Nem vagyok én a Krisztus, hanem hogy ô elôtte küldettem el.
29 A kinek jegyese van, vôlegény az; a vôlegény Barátja pedig, a ki ott áll és hallja ôt, örvendezve örül a vôlegény Szavának. Ez az én örömem Immár betelt.
30 Annak növekednie kell, nékem pedig Alább Szállanom.
31 A ki felûlrôl jött, felebb Való mindenkinél. A ki a földrôl Való, földi az és földieket Szól; a ki a mennybôl jött, felebb Való mindenkinél.
32 És Arról tesz Bizonyságot, a mit Látott és hallott; és az ô Bizonyságtételét senki sem fogadja be.
33 A ki az ô Bizonyságtételét befogadja, az megpecsételte, hogy az Isten igaz.
34 Mert a kit az Isten küldött, az Isten beszédeit Szólja; mivelhogy az Isten nem mérték szerint adja a Lelket.
35 Az Atya szereti a Fiút, és az ô kezébe adott mindent.
36 A ki hisz a Fiúban, örök élete van; a ki pedig nem enged a Fiúnak, nem Lát életet, hanem az Isten haragja marad rajta.

János 4

1 A mint azért megtudta az ùr, hogy a farizeusok Meghallották, hogy Jézus több Tanítványt szerez és keresztel, mint János,
2 (Jóllehet Jézus maga nem keresztelt, hanem a Tanítványai, )
3 Elhagyá Júdeát és elméne ismét Galileába.
4 Samárián kell vala pedig általmennie.
5 Megy vala azért Samariának Sikár nevû Városába, annak a teleknek Szomszédjába, a melyet Jákób adott vala az ô Fiának, Józsefnek.
6 Ott vala pedig a Jákób Forrása. Jézus azért, az Utazástól Elfáradva, Azonmód leüle a Forráshoz. Mintegy hat óra vala.
7 Jöve egy Samáriabeli asszony vizet Meríteni; monda néki Jézus: Adj innom!
8 Az ô Tanítványai ugyanis elmentek a Városba, hogy Ennivalót vegyenek.
9 Monda azért néki a Samáriai asszony: Hogy kérhetsz inni Zsidó létedre én tôlem, a ki Samáriai asszony vagyok?! Mert a Zsidók nem Barátkoznak a Samáriaiakkal.
10 Felele Jézus és monda néki: Ha ismernéd az Isten Ajándékát, és hogy ki az, a ki ezt mondja néked: Adj innom!; te kérted volna ôt, és adott volna néked élô vizet.
11 Monda néki az asszony: Uram, nincs mivel Merítened, és a Kút mély: hol vennéd Tehát az élô vizet?
12 Avagy nagyobb vagy-é te a mi Atyánknál, Jákóbnál, a ki nékünk adta ezt a kutat, és ebbôl ivott ô is, a fiai is és Jószága is?
13 Felele Jézus és monda néki: Mindaz, a ki ebbôl a Vízbôl iszik, ismét Megszomjúhozik:
14 Valaki pedig Abból a Vízbôl iszik, a melyet én adok néki, soha örökké meg nem Szomjúhozik; hanem az a Víz, a melyet én adok néki, örök életre Buzgó Víznek Kútfeje lesz ô benne.
15 Monda néki az asszony: Uram, add nékem azt a vizet, hogy meg ne Szomjúhozzam, és ne jôjjek ide Meríteni!
16 Monda néki Jézus: Menj el, Hívd a férjedet, és jôjj ide!
17 Felele az asszony és monda: Nincs férjem. Monda néki Jézus: Jól Mondád, hogy: Nincs férjem;
18 Mert öt férjed volt, és a mostani nem férjed: ezt Igazán mondtad.
19 Monda néki az asszony: Uram, Látom, hogy te Próféta vagy.

20 A mi Atyáink ezen a hegyen Imádkoztak; és ti azt Mondjátok, hogy Jeruzsálemben van az a hely, a hol Imádkozni kell.
21 Monda néki Jézus: Asszony, hidd el nékem, hogy eljô az óra, a mikor sem nem ezen a hegyen, sem nem Jeruzsálemben Imádjátok az Atyát.
22 Ti azt Imádjátok, a mit nem ismertek; mi azt Imádjuk, a mit ismerünk: mert az idvesség a Zsidók közûl Támadt.
23 De eljô az óra, és az most vagyon, a mikor az igazi Imádók lélekben és Igazságban Imádják az Atyát: mert az Atya is ilyeneket keres, az ô Imádóiul.
24 Az Isten lélek: és a kik ôt Imádják, szükség, hogy lélekben és Igazságban Imádják.
25 Monda néki az asszony: Tudom, hogy Messiás jô (a ki Krisztusnak mondatik); mikor az eljô, megjelent nékünk mindent.
26 Monda néki Jézus: Én vagyok az, a ki veled beszélek.
27 Eközben megjövének az ô Tanítványai; és Csodálkozának, hogy asszonynyal beszélt; Mindazáltal egyik sem Mondá: Mit keresel? vagy: Mit beszélsz vele?
28 Ott Hagyá azért az asszony a vedrét, és elméne a Városba, és monda az embereknek:
29 Jertek, Lássatok egy embert, a ki megmonda nékem mindent, a mit cselekedtem. Nem ez-é a Krisztus?
30 Kimenének azért a Városból, és Hozzá menének.
31 Aközben pedig kérék ôt a Tanítványok, Mondván: Mester, egyél!
32 º pedig monda nékik: Van nékem eledelem, a mit egyem, a mit ti nem tudtok.
33 Mondának azért a Tanítványok Egymásnak: Hozott-é néki valaki enni?
34 Monda nékik Jézus: Az én eledelem az, hogy annak Akaratját cselekedjem, a ki elküldött engem, és az ô Dolgát elvégezzem.
35 Ti nem azt Mondjátok-é, hogy még négy Hónap és eljön az Aratás? ìmé, mondom néktek: Emeljétek fel szemeiteket, és Lássátok meg a Tájékokat, hogy Már fehérek az Aratásra.
36 És a ki arat, jutalmat nyer, és az örök életre gyümölcsöt gyûjt; hogy mind a vetô, mind az Arató együtt örvendezzen.
37 Mert ebben az a Mondás igaz, hogy Más a vetô, Más az Arató.
38 Én annak az Aratására küldtelek titeket, a mit nem ti Munkáltatok; Mások Munkálták, és ti a Mások Munkájába állottatok.
39 Abból a Városból pedig sokan hivének benne a Samaritánusok közûl annak az asszonynak a beszédéért, a ki Bizonyságot tett vala, hogy: Mindent megmondott nékem, a mit cselekedtem.
40 A mint azért oda mentek Hozá a Samaritánusok, kérék ôt, hogy maradjon Náluk; és ott marada két napig.
41 És sokkal többen hivének a maga beszédéért,
42 És azt Mondják vala az asszonynak, hogy: Nem a te beszédedért hiszünk Immár: mert magunk hallottuk, és tudjuk, hogy bizonynyal ez a Világ Idvezítôje, a Krisztus.
43 Két nap mulva pedig kiméne onnét, és elméne Galileába.
44 Mert Jézus maga tett Bizonyságot Arról, hogy a Prófétának nincs tisztessége a maga Hazájában.
45 Mikor azért beméne Galileába, Befogadták ôt a Galileabeliek, mivelhogy Látták vala mindazt, a mit Jeruzsálemben cselekedett az ünnepen; mert ôk is elmentek vala az ünnepre.
46 Ismét a galileai Kánába méne azért Jézus, a hol a vizet Borrá Változtatta. És volt Kapernaumban egy Királyi ember, a kinek a fia beteg vala.
47 Mikor ez Meghallá, hogy Jézus Júdeából Galileába érkezett, Hozzá méne és kéré ôt, hogy menjen el és Gyógyítsa meg az ô Fiát; mert Halálán vala.
48 Monda azért néki Jézus: Ha jeleket és Csodákat nem Láttok, nem hisztek.
49 Monda néki a Királyi ember: Uram, jôjj, mielôtt a gyermekem meghal.
50 Monda néki Jézus: Menj el, a te fiad él. És hitt az ember a Szónak, a mit Jézus mondott néki, és elment.
51 A mint pedig Már megy vala, elébe jövének az ô Szolgái, és Hírt Hozának néki, Mondván, hogy: A te fiad él.
52 Megtudakozá azért tôlük az órát, a melyben megkönnyebbedett vala; és Mondának néki: Tegnap hét órakor hagyta el ôt a Láz;
53 Megérté azért az atya, hogy abban az órában, a melyben azt Mondá néki a Jézus, hogy: a te fiad él. És hitt ô, és az ô egész Háza népe.
54 Ezt ismét Második jel Gyanánt tevé Jézus, mikor Júdeából Galileába ment.

János 5

1 Ezek Után innepök vala a Zsidóknak, és felméne Jézus Jeruzsálembe.
2 Van pedig Jeruzsálemben a Juhkapunál egy Tó, a melyet héberül Bethesdának neveznek. Öt Tornácza van.
3 Ezekben feküvék a betegek, vakok, Sánták, Aszkórosok nagy Sokasága, Várva a Víznek Megmozdulását.
4 Mert idônként angyal Szálla a Tóra, és Felzavará a vizet: a ki Tehát elôször lépett bele a Víz Felzavarása Után, Meggyógyult, Akárminemû betegségben volt.
5 Vala pedig ott egy ember, a ki harmincznyolcz esztendôt töltött betegségében.
6 Ezt a mint Látta Jézus, hogy ott fekszik, és megtudta, hogy Már sok idô óta úgy van; monda néki: Akarsz-é Meggyógyulni?
7 Felele néki a beteg: Uram, nincs emberem, hogy a mikor a Víz felzavarodik, bevigyen engem a Tóba; és mire én oda érek, Más lép be elôttem.

8 Monda néki Jézus; Kelj fel, vedd fel a te Nyoszolyádat, és Járj!
9 És azonnal Meggyógyula az ember, és felvevé Nyoszolyáját, és Jár vala. Aznap pedig szombat vala.
10 Mondának azért a Zsidók a Meggyógyultnak: Szombat van, nem szabad néked a Nyoszolyádat hordanod!
11 Felele nékik: A ki Meggyógyított engem, az Mondá nékem: Vedd fel a Nyoszolyádat, és Járj.
12 Megkérdék ôt: Ki az az ember, a ki Mondá néked: Vedd fel a Nyoszolyádat és Járj?
13 A Meggyógyult pedig nem tudja vala, hogy ki az; mert Jézus félrevonult, Sokaság lévén azon a helyen.
14 Ezek Után Találkozék vele Jézus a templomban, és monda néki: ìmé Meggyógyultál; többé ne vétkezzél, hogy Rosszabbúl ne legyen dolgod!
15 Elméne az az ember, és hirül Adá a Zsidóknak, hogy Jézus az, a ki ôt Meggyógyította.
16 És e miatt üldözôbe vevék a Zsidók Jézust, és meg Akarák ôt ölni, hogy ezeket mûvelte szombatnapon.
17 Jézus pedig felele nékik: Az én Atyám mind ez ideig Munkálkodik, én is Munkálkodom.
18 E miatt Aztán még Inkább meg Akarák ôt ölni a Zsidók, mivel nem csak a szombatot rontotta meg, hanem az Istent is Saját Atyjának mondotta, egyenlôvé tévén Magát az Istennel.
19 Felele azért Jézus, és monda nékik: Bizony, bizony mondom néktek: a Fiú semmit sem tehet Önmagától, hanem ha Látja cselekedni az Atyát, mert a miket az cselekszik, ugyanazokat hasonlatosképen a Fiú is cselekszi.
20 Mert az Atya szereti a Fiút, és mindent megmutat néki, a miket ô maga cselekszik; és ezeknél nagyobb dolgokat is mutat majd néki, hogy ti Csudálkozzatok.
21 Mert a mint az Atya Feltámasztja a halottakat és Megeleveníti, úgy a Fiú is a kiket akar, Megelevenít.
22 Mert az Atya nem ítél senkit, hanem az ítéletet egészen a Fiúnak adta;
23 Hogy mindenki úgy tisztelje a Fiút, miként tisztelik az Atyát. A ki nem tiszteli a Fiút, nem tiszteli az Atyát, a ki elküldte ôt.
24 Bizony, bizony mondom néktek, hogy a ki az én beszédemet hallja és hisz annak, a ki engem Elbocsátott, örök élete van; és nem megy a Kárhozatra, hanem általment a Halálból az életre.
25 Bizony, bizony mondom néktek, hogy eljô az idô, és az most vagyon, mikor a halottak Hallják az Isten Fiának Szavát, és a kik Hallják, élnek.
26 Mert a miként az Atyának élete van Önmagában, akként adta a Fiúnak is, hogy élete legyen Önmagában:
27 És hatalmat ada néki az ítélet-tételre is, mivelhogy embernek fia.
28 Ne Csodálkozzatok ezen: mert eljô az óra, a melyben mindazok, a kik a Koporsókban vannak, Meghallják az ô Szavát,
29 És kijônek; a kik a Jót cselekedték, az élet Feltámadására; a kik pedig a gonoszt mûvelték, a Kárhozat Feltámadására.
30 Én semmit sem cselekedhetem Magamtól; a mint hallok, úgy ítélek, és az én ítéletem Igazságos; mert nem a magam Akaratát keresem, hanem annak Akaratát, a ki elküldött engem, az Atyáét.
31 Ha én teszek Bizonyságot Magamról, az én Bizonyságtételem nem igaz.
32 Más az, a ki Bizonyságot tesz Rólam; és tudom, hogy igaz az a Bizonyságtétel, a melylyel Bizonyságot tesz Rólam.
33 Ti elküldtetek Jánoshoz, és Bizonyságot tett az Igazságról.
34 De én nem embertôl nyerem a Bizonyságtételt; hanem ezeket azért mondom, hogy ti megtartassatok.
35 º az égô és fénylô szövétnek vala, ti pedig csak egy ideig akartatok örvendezni az ô Világosságában.
36 De nékem nagyobb Bizonyságom van a Jánosénál: mert azok a dolgok, a melyeket Rám Bízott az Atya, hogy elvégezzem azokat, azok a dolgok, a melyeket én cselekszem, tesznek Bizonyságot Rólam, hogy az Atya küldött engem.
37 A ki elküldött engem, maga az Atya is Bizonyságot tett Rólam. Sem Hangját nem Hallottátok soha, sem ábrázatát nem Láttátok.
38 Az ô ígéje sincs Maradandóan bennetek: mert a kit ô elküldött, ti annak nem hisztek.

39 Tudakozzátok az írásokat, mert azt hiszitek, hogy azokban van a ti örök életetek; és ezek azok, a melyek Bizonyságot tesznek Rólam;
40 És nem akartok Hozzám jôni, hogy életetek legyen!
41 Dicsôséget emberektôl nem nyerek,
42 De ismerlek benneteket, hogy az Istennek szeretete nincs meg bennetek:
43 Én az én Atyám nevében jöttem, és nem fogadtatok be engem; ha Más jône a maga nevében, azt Befogadnátok.
44 Mimódon hihettek ti, a kik Egymástól nyertek dicsôséget, és azt a dicsôséget, a mely az egy Istentôl van, nem keresitek?
45 Ne állítsátok, hogy én Vádollak majd benneteket az Atyánál; van a ki Vádol titeket, Mózes, a kiben ti reménykedtetek.
46 Mert ha hinnétek Mózesnek, nékem is hinnétek; mert én Rólam írt ô.
47 Ha pedig az ô írásainak nem hisztek, Mimódon hisztek az én beszédeimnek?

János 6

1 Ezek Után elméne Jézus a galileai tengeren, a Tiberiáson Túl.
2 És nagy Sokaság követé ôt, mivelhogy Látják vala az ô csodatételeit, a melyeket cselekszik vala a betegeken.
3 Felméne pedig Jézus a hegyre, és leüle ott a Tanítványaival.
4 Közel vala pedig husvét, a Zsidók ünnepe.
5 Mikor azért felemelé Jézus a szemeit, és Látá, hogy nagy Sokaság jô Hozzá, monda Filepnek: Honnan vegyünk kenyeret, hogy ehessenek ezek?
6 Ezt pedig azért Mondá, hogy Próbára tegye ôt; mert ô maga tudta, mit akar vala cselekedni.
7 Felele néki Filep: Kétszáz Dénár árú kenyér nem elég ezeknek, hogy mindenikök kapjon valami keveset.

8 Monda néki egy az ô Tanítványai közûl, András, a Simon Péter testvére:
9 Van itt egy gyermek, a kinek van öt árpa kenyere és két hala; de mi az ennyinek?
10 Jézus pedig monda: Ültessétek le az embereket. Nagy fû vala pedig azon a helyen. Leülének azért a férfiak, Számszerint mintegy ötezeren.
11 Jézus pedig vevé a kenyereket, és Hálát Adván, adta a Tanítványoknak, a Tanítványok pedig a leülteknek; Hasonlóképen a Halakból is, a mennyit akarnak vala.
12 A mint pedig betelének, monda az ô Tanítványainak: Szedjétek össze a megmaradt darabokat, hogy semmi el ne veszszen.
13 Összeszedék azért, és megtöltének tizenkét kosarat az öt árpa kenyérbôl Való darabokkal, a melyek megmaradtak vala az evôk Után.
14 Az emberek azért Látva a jelt, a melyet Jézus tôn, Mondának: Bizonnyal ez ama Próféta, a ki eljövendô vala a Világra.
15 Jézus azért, a mint észrevevé, hogy jôni akarnak és ôt elragadni, hogy Királylyá tegyék, ismét elvonula egymaga a hegyre.
16 Mikor pedig estveledék, lemenének az ô Tanítványai a tengerhez,
17 És Beszállva a Hajóba, mennek vala a tengeren Túl Kapernaumba. És Már sötétség volt, és még nem ment vala Hozzájuk Jézus.

18 És a tenger a nagy szél Fúvása miatt Háborog vala.
19 Mikor azért huszonöt, vagy harmincz futamatnyira beevezének, Megláták Jézust, a mint Jár vala a tengeren és a Hajóhoz közeledik vala: és megrémülének.
20 º pedig monda nékik: Én vagyok, ne féljetek!
21 Be Akarák azért ôt venni a Hajóba: és a Hajó azonnal ama földnél vala, a melyre menének.
22 Másnap a Sokaság, a mely a tengeren Túl állott vala, Látva, hogy nem vala ott Más Hajó, csak az az egy, a melybe a Jézus Tanítványai Szállottak, és hogy Jézus nem ment be az ô Tanítványaival a Hajóba, hanem csak az ô Tanítványai mentek el,
23 De jöttek Más Hajók Tiberiásból közel ahhoz a helyhez, a hol a kenyeret ették, Miután Hálákat adott az ùr:
24 Mikor azért Látta a Sokaság, hogy sem Jézus, sem a Tanítványai nincsenek ott, Beszállának ôk is a Hajókba, és elmenének Kapernaumba, keresvén Jézust.
25 És Megtalálván ôt a tengeren Túl, Mondának néki: Mester, mikor jöttél ide?
26 Felele nékik Jézus és monda: Bizony, bizony mondom néktek: nem azért kerestek engem, hogy jeleket Láttatok, hanem azért, mert ettetek ama kenyerekbôl és Jóllaktatok.
27 Munkálkodjatok ne az eledelért, a mely elvész, hanem az eledelért, a mely megmarad az örök életre, a melyet az embernek Fia ád majd néktek; mert ôt az Atya pecsételte el, az Isten.
28 Mondának azért néki: Mit Csináljunk, hogy az Isten dolgait cselekedjük?
29 Felele Jézus és monda nékik: Az az Isten dolga, hogy higyjetek abban, a kit ô küldött.

30 Mondának azért néki: Micsoda jelt mutatsz Tehát te, hogy Lássuk és higyjünk néked? Mit mûvelsz?
31 A mi Atyáink a Mannát ették a Pusztában; a mint meg van írva: Mennyei kenyeret adott vala enniök.
32 Monda azért nékik Jézus: Bizony, bizony mondom néktek: nem Mózes adta néktek a mennyei kenyeret, hanem az én Atyám adja majd néktek az igazi mennyei kenyeret.
33 Mert az az Istennek kenyere, a mely mennybôl Száll Alá, és életet ád a Világnak.
34 Mondának azért néki: Uram, mindenkor add nékünk ezt a kenyeret!
35 Jézus pedig monda nékik: Én vagyok az életnek ama kenyere: a ki Hozzám jô, semmiképen meg nem éhezik, és a ki hisz bennem, meg nem Szomjúhozik soha.
36 De Mondám néktek, hogy noha Láttatok is engem, még sem hisztek.
37 Minden, a mit nékem ád az Atya, én Hozzám jô; és azt, a ki Hozzám jô, semmiképen ki nem vetem.
38 Mert azért Szállottam le a mennybôl, hogy ne a magam Akaratát cselekedjem, hanem annak Akaratát, a ki elküldött engem.
39 Az pedig az Atyának akarata, a ki elküldött engem, hogy a mit nékem adott, Abból semmit el ne Veszítsek, hanem Feltámaszszam azt az Utolsó napon.
40 Az pedig annak az akarata, a ki elküldött engem, hogy mindaz, a ki Látja a Fiút és hisz ô benne, örök élete legyen; és én Feltámaszszam azt az Utolsó napon.
41 Zúgolódának azért a Zsidók ô ellene, hogy azt Mondá: Én vagyok az a kenyér, a mely a mennybôl Szállott Alá.
42 És Mondának: Nem ez-é Jézus, a József fia, a kinek mi ismerjük Atyját és Anyját? Mimódon mondja Hát ez, hogy: A mennybôl Szállottam Alá?
43 Felele azért Jézus és monda nékik: Ne Zúgolódjatok Egymás között!
44 Senki sem jöhet én Hozzám, hanemha az Atya vonja azt, a ki elküldött engem; én pedig Feltámasztom azt az Utolsó napon.
45 Meg van írva a Prófétáknál: És Mindnyájan Istentôl Tanítottak lesznek. Valaki azért az Atyától hallott, és tanult, én Hozzám jô.
46 Nem hogy az Atyát valaki Látta, csak az, a ki Istentôl van, az Látta az Atyát.
47 Bizony, bizony mondom néktek: A ki én bennem hisz, örök élete van annak.
48 Én vagyok az életnek kenyere.
49 A ti Atyáitok a Mannát ették a Pusztában, és meghaltak.
50 Ez az a kenyér, a mely a mennybôl Szállott Alá, hogy kiki egyék belôle és meg ne haljon.
51 Én vagyok amaz élô kenyér, a mely a mennybôl Szállott Alá; ha valaki eszik e kenyérbôl, él örökké. És az a kenyér pedig, a melyet én adok, az én testem, a melyet én adok a Világ életéért.
52 Tusakodának azért a Zsidók Egymás között, Mondván: Mimódon adhatja ez nékünk a testét, hogy azt együk?
53 Monda azért nékik Jézus: Bizony, bizony mondom néktek: Ha nem eszitek az ember Fiának testét és nem Iszszátok az ô vérét, nincs élet bennetek.
54 A ki eszi az én testemet és iszsza az én véremet, örök élete van annak, és én Feltámasztom azt az Utolsó napon.
55 Mert az én testem bizony étel és az én vérem bizony ital.
56 A ki eszi az én testemet és iszsza az én véremet, az én bennem lakozik és én is abban.
57 A miként elküldött engem amaz élô Atya, és én az Atya által élek: akként az is, a ki engem eszik, él én általam.
58 Ez az a kenyér, a mely a mennybôl Szállott Alá; nem úgy, a mint a ti Atyáitok evék a Mannát és Meghalának: a ki ezt a kenyeret eszi, él örökké.
59 Ezeket Mondá a Zsinagógában, a mikor Tanít vala Kapernaumban.
60 Sokan azért, a kik Hallák ezeket az ô Tanítványai közûl, Mondának: Kemény beszéd ez; ki hallgathatja ôt?
61 Tudván pedig Jézus ô Magában, hogy e miatt Zúgolódnak az ô Tanítványai, monda nékik: Titeket ez Megbotránkoztat?
62 Hát ha Meglátjátok az embernek Fiát Felszállani oda, a hol elébb vala?!
63 A lélek az, a mi Megelevenít, a test nem Használ semmit: a beszédek, a melyeket én Szólok néktek, lélek és élet.
64 De vannak némelyek közöttetek, a kik nem hisznek. Mert eleitôl fogva tudta Jézus, kik azok, a kik nem hisznek, és ki az, a ki Elárulja ôt.
65 És monda: Azért mondtam néktek, hogy senki sem jöhet én Hozzám, hanemha az én Atyámtól van megadva néki.
66 Ettôl fogva sokan Visszavonulának az ô Tanítványai közûl és nem Járnak vala többé ô vele.
67 Monda azért Jézus a tizenkettônek: Vajjon ti is el akartok-é menni?
68 Felele néki Simon Péter: Uram, kihez mehetnénk? Örök életnek beszéde van te Nálad.
69 És mi elhittük és megismertük, hogy te vagy a Krisztus, az élô Istennek Fia.
70 Felele nékik Jézus: Nem én Választottalak-é ki titeket, a tizenkettôt? és egy közûletek ördög.
71 Értette pedig Júdás Iskáriótest, Simon Fiát, mert ez akarta ôt Elárulni, noha egy volt a tizenkettô közûl.

János 7

1 És ezek Után Galileában Jár vala Jézus; mert nem akar vala Júdeában Járni, mivelhogy azon igyekezének a Júdeabeliek, hogy ôt megöljék.
2 Közel vala pedig a Zsidók ünnepe, a Sátoros ünnep.
3 Mondának azért néki az ô atyjafiai: Menj el innen, és térj Júdeába, hogy a te Tanítványaid is Lássák a te dolgaidat, a melyeket cselekszel.
4 Mert senki sem cselekszik titkon semmit, a ki maga ismeretessé akar lenni. Ha ilyeneket cselekszel, mutasd meg magadat a Világnak.
5 Mert az ô atyjafiai sem hivének benne.
6 Monda azért nékik Jézus: Az én idôm még nincs itt; a ti idôtök pedig mindig készen van.
7 Titeket nem gyûlölhet a Világ, de engem gyûlöl; mert én Bizonyságot teszek felôle, hogy az ô cselekedetei gonoszak.
8 Ti menjetek fel erre az ünnepre: én még nem megyek fel erre az ünnepre; mert az én idôm még nem tölt be.
9 Ezeket Mondván pedig nékik, marada Galileában.
10 A mint pedig felmenének az ô atyjafiai, akkor ô is felméne az ünnepre, nem Nyilvánosan, hanem mintegy titkon.
11 A Zsidók azért keresik vala ôt az ünnepen, és Mondának: Hol van ô?
12 És a Sokaságban nagy Zúgás vala ô miatta. Némelyek azt Mondják vala, hogy Jó ember; Mások pedig azt Mondják vala: Nem, hanem a népnek hitetôje.
13 Mindamellett senki sem beszélt vala nyiltan ô felôle a Zsidóktól Való félelem miatt.
14 Már-Már az ünnep közepén azonban felméne Jézus a templomba, és Tanít vala.
15 És Csodálkozának a Zsidók, Mondván: Mimódon tudja ez az írásokat, holott nem tanulta?!
16 Felele nékik Jézus és monda: Az én Tudományom nem az enyém, hanem azé a ki küldött engem.
17 Ha valaki cselekedni akarja az ô Akaratát, megismerheti e Tudományról, valjon Istentôl van-é, vagy én Magamtól Szólok?
18 A ki Magától Szól, a maga dicsôségét keresi; a ki pedig annak dicsôségét keresi, a ki küldte ôt, igaz az, és nincs abban Hamisság.
19 Nem Mózes adta-é néktek a törvényt? és senki sem Teljesíti közûletek a törvényt. Miért akartok engem megölni?
20 Felele a Sokaság és monda: Ördög van benned. Ki akar téged megölni?
21 Felele Jézus és monda nékik: Egy dolgot cselekvém, és Mindnyájan Csodáljátok.
22 Azért Mózes adta néktek a körûlmetélkedést (nem mintha Mózestôl Való volna, hanem az Atyáktól): és szombaton körûlmetélitek az embert.
23 Ha körûlmetélhetô az ember szombaton, hogy a Mózes törvénye meg ne romoljon; én Rám haragusztok-é, hogy egy embert egészen Meggyógyítottam szombaton?
24 Ne ítéljetek a Látszat Után, hanem igaz ítélettel ítéljetek!
25 Mondának azért némelyek a Jeruzsálemiek közûl: Nem ez-é az, a kit meg akarnak ölni?
26 És ímé nyiltan Szól, és semmit sem Szólnak néki. Talán bizony megismerték a fôemberek, hogy bizony ez a Krisztus?
27 De Jól tudjuk, honnan Való ez; mikor pedig eljô a Krisztus, senki sem tudja, honnan Való.
28 Kiálta azért Jézus a templomban, Tanítván és Mondván: Mind engem ismertek, mind azt Tudjátok, honnan Való vagyok; és én Magamtól nem jöttem, de igaz az, a ki engem elküldött, a kit ti nem ismertek.
29 Én azonban ismerem ôt, mert ô tôle vagyok, és ô küldött engem.
30 Akarják vala azért ôt megfogni; de senki sem veté Reá a kezét, mert nem jött még el az ô órája.

31 A Sokaság közûl pedig sokan hivének ô benne; és azt Mondják vala, hogy: A Krisztus mikor eljô, tehet-é majd több Csodát Azoknál, a melyeket ez tett?
32 Meghallák a farizeusok, a mint a Sokaság ezeket suttogja vala felôle; és Szolgákat küldének a farizeusok és a fôpapok, hogy Fogják meg ôt.
33 Monda azért nékik Jézus: Egy kevés ideig még veletek vagyok, és majd ahhoz megyek, a ki elküldött engem.
34 Kerestek majd engem, és nem Találtok meg, és a hol én vagyok, ti nem jöhettek oda.
35 Mondának azért a Zsidók magok között: Hová akar ez menni, hogy mi majd nem Találjuk meg ôt? Valjon a görögök közé Szóródottakhoz akar-é menni, és a görögöket Tanítani?
36 Micsoda beszéd ez, a melyet monda: Kerestek majd engem, és nem Találtok meg; és a hol én vagyok, ti nem jöhettek oda?
37 Az ünnep Utolsó nagy Napján pedig Felálla Jézus és Kiálta, Mondván: Ha valaki Szomjúhozik, jôjjön én Hozzám, és igyék.
38 A ki hisz én bennem, a mint az írás mondotta, élô Víznek folyamai ömlenek annak belsejébôl.
39 Ezt pedig mondja vala a Lélekrôl, a melyet veendôk Valának az ô benne Hívôk: mert még nem vala Szent Lélek; mivelhogy Jézus még nem Dicsôítteték meg.
40 Sokan azért a Sokaság közûl, a mint Hallák e beszédet, ezt Mondják vala: Bizonynyal ez ama Próféta.
41 Némelyek Mondának: Ez a Krisztus. Mások pedig Mondának: Csak nem Galileából jön el a Krisztus?
42 Nem az írás mondta-é, hogy a Dávid Magvából, és Betlehembôl, ama Városból jön el a Krisztus, a hol Dávid vala?
43 Hasonlás lôn azért ô miatta a Sokaságban.
44 Némelyek pedig közûlök Akarják vala ôt megfogni, de senki sem veté Reá a kezét.
45 Elmenének azért a Szolgák a fôpapokhoz és farizeusokhoz; és Mondának azok ô nékik: Miért nem Hoztátok el ôt?
46 Felelének a Szolgák: Soha ember úgy nem Szólott, mint ez az ember!
47 Felelének azért nékik a farizeusok: Valjon ti is el vagytok-é hitetve?
48 Valjon a fôemberek vagy a farizeusok közûl hitt-é ô benne valaki?
49 De ez a Sokaság, a mely nem ismeri a törvényt, átkozott!
50 Monda nékik Nikodémus, a ki éjjel ment vala ô Hozzá, a ki egy vala azok közûl:
51 Valjon a mi törvényünk Kárhoztatja-é az embert, ha elôbb ki nem hallgatja és nem tudja, hogy mit cselekszik?
52 Felelének és Mondának néki: Valjon te is Galileus vagy-é? Tudakozodjál és Lásd meg, hogy Galileából nem Támadt Próféta.
53 És Mindnyájan haza menének.