János 8

1 Jézus pedig elméne az Olajfák hegyére.
2 Jó reggel azonban ismét ott vala a templomban, és az egész nép Hozzá méne; és leülvén, Tanítja vala ôket.
3 Az írástudók és a farizeusok pedig egy asszonyt vivének Hozzá, a kit Házasságtörésen kaptak vala, és a középre állítván azt,
4 Mondának néki: Mester, ez az asszony tetten kapatott, mint Házasságtörô.
5 A törvényben pedig megparancsolta nékünk Mózes, hogy az ilyenek köveztessenek meg: te azért mit mondasz?
6 Ezt pedig azért Mondák, hogy Megkísértsék ôt, hogy legyen ôt mivel Vádolniok. Jézus pedig Lehajolván, az újjával ír vala a földre.

7 De mikor szorgalmazva kérdezék ôt, felegyenesedve monda nékik: A ki közûleteknem bûnös, az vesse Rá elôször a követ.
8 És újra Lehajolván, írt vala a földre.

9 Azok pedig ezt Hallván és a lelkiismeret által Vádoltatván, Egymásután kimenének a vénektôl kezdve mint az Utolsóig; és egyedül Jézus maradt vala és az asszony a középen állva.
10 Mikor pedig Jézus felegyenesedék és senkit sem Láta az asszonyon Kívûl, monda néki: Asszony, hol vannak azok a te Vádlóid? Senki sem Kárhoztatott-é téged?

11 Az pedig monda: Senki, Uram! Jézus pedig monda néki: Én sem Kárhoztatlak: eredj el és többé ne vétkezzél!
12 Ismét Szóla azért Hozzájok Jézus, Mondván: Én vagyok a Világ Világossága: a ki engem követ, nem Járhat a sötétségben, hanem övé lesz az életnek Világossága.
13 Mondának azért néki a farizeusok: Te Magadról teszel Bizonyságot; a te Bizonyságtételed nem igaz.
14 Felele Jézus és monda nékik: Ha magam teszek is Bizonyságot Magamról, az én Bizonyságtételem igaz; mert tudom honnan jöttem és Hová megyek; ti pedig nem Tudjátok honnan jövök és Hová megyek.
15 Ti test szerint ítéltek, én nem ítélek senkit.
16 De ha ítélek is én, az én ítéletem igaz; mert én nem egyedül vagyok, hanem én és az Atya, a ki küldött engem.
17 A ti törvényetekben is meg van pedig írva, hogy két ember Bizonyságtétele igaz.
18 Én vagyok a ki Bizonyságot teszek Magamról, és Bizonyságot tesz Rólam az Atya, a ki küldött engem.
19 Mondának azért néki: Hol van a te Atyád? Felele Jézus: Sem engem nem ismertek, sem az én Atyámat; ha engem ismernétek, az én Atyámat is ismernétek.
20 Ezeket a beszédeket Mondá Jézus a Kincstartó helyen, a mikor Tanít vala a templomban; és senki sem fogta meg ôt, mert még nem jött el az ô órája.
21 Ismét monda azért nékik Jézus: Én elmegyek, és kerestek majd engem, és a ti bûneitekben fogtok meghalni: a Hová én megyek, ti nem jöhettek oda.
22 Mondának azért a Zsidók: Avagy megöli-é Magát, hogy azt mondja: A Hová én megyek, ti nem jöhettek oda?
23 És monda nékik: Ti innét Alól Valók vagytok, én onnét felûl Való vagyok; ti e Világból Valók vagytok, én nem vagyok e Világból Való.
24 Azért Mondám néktek, hogy a ti bûneitekben haltok meg: mert ha nem hiszitek, hogy én vagyok, meghaltok a ti bûneitekben.
25 Mondának azért néki: Ki vagy te? És monda nékik Jézus: A mit eleitôl fogva mondok is néktek.
26 Sok beszélni és ítélni Valóm van felôletek: de igaz az, a ki küldött engem; és én azokat beszélem a Világnak, a miket tôle hallottam vala.
27 Nem vevék észre, hogy az Atyáról Szól vala nékik.
28 Monda azért nékik Jézus: Mikor felemelitek az embernek Fiát, akkor megismeritek, hogy én vagyok és semmit sem cselekszem Magamtól, hanem a mint az Atya Tanított engem, úgy Szólok.
29 És a ki küldött engem, én velem van. Nem hagyott engem az Atya egyedül, mert én mindenkor azokat cselekszem, a melyek néki kedvesek.
30 A mikor ezeket Mondá, sokan hivének ô benne.
31 Monda azért Jézus a benne Hívô Zsidóknak: Ha ti megmaradtok az én beszédemben, bizonynyal az én Tanítványaim vagytok;
32 És megismeritek az Igazságot, és az Igazság Szabadokká tesz titeket.
33 Felelének néki: Åbrahám magva vagyunk, és nem Szolgáltunk soha senkinek: Mimódon mondod te, hogy Szabadokká lesztek?
34 Felele nékik Jézus: Bizony, bizony mondom néktek, hogy mindaz, a ki bûnt cselekszik, Szolgája a bûnnek.
35 A szolga pedig nem marad mindörökké a Házban: a Fiú marad ott mindörökké.
36 Azért ha a Fiú Megszabadít titeket, Valósággal szabadok lesztek.
37 Tudom, hogy Åbrahám magva vagytok; de meg akartok engem ölni, mert az én beszédemnek nincs helye Nálatok.
38 Én azt beszélem, a mit az én Atyámnál Láttam; ti is azt cselekszitek azért, a mit a ti Atyátoknál Láttatok.
39 Felelének és Mondának néki: A mi Atyánk Åbrahám. Monda nékik Jézus: Ha Åbrahám gyermekei Volnátok, az Åbrahám dolgait cselekednétek.
40 Åmde meg akartok engem ölni, olyan embert, a ki az Igazságot beszéltem néktek, a melyet az Istentôl hallottam. Åbrahám ezt nem cselekedte.
41 Ti a ti Atyátok dolgait cselekszitek. Mondának azért néki: Mi nem Paráznaságból születtünk; egy Atyánk van, az Isten.
42 Monda azért nékik Jézus: Ha az Isten volna a ti Atyátok, szeretnétek engem: mert én az Istentôl Származtam és jöttem; mert nem is Magamtól jöttem, hanem ô küldött engem.
43 Miért nem értitek az én beszédemet? Mert nem Hallgathatjátok az én Szómat.
44 Ti az ördög Atyától Valók vagytok, és a ti Atyátok Kívánságait Akarjátok Teljesíteni. Az emberölô volt kezdettôl fogva, és nem állott meg az Igazságban, mert nincsen ô benne Igazság. Mikor Hazugságot Szól, a Sajátjából Szól; mert hazug és Hazugság atyja.
45 Mivelhogy pedig én Igazságot Szólok, nem hisztek nékem.
46 Ki Vádol engem közûletek bûnnel? Ha pedig Igazságot Szólok: miért nem hisztek ti nékem?
47 A ki az Istentôl van, hallgatja az Isten beszédeit; azért nem Hallgatjátok ti, mert nem vagytok az Istentôl Valók.
48 Felelének azért a Zsidók és Mondának néki: Nem Jól mondjuk-é mi, hogy te Samaritánus vagy, és ördög van benned?
49 Felele Jézus: Nincs én bennem ördög; hanem tisztelem az én Atyámat, és ti Gyaláztok engem.
50 Pedig én nem keresem az én dicsôségemet: van a ki keresi és Megítéli.
51 Bizony, bizony mondom néktek, ha valaki megtartja az én beszédemet, nem Lát Halált soha örökké.
52 Mondának azért néki a Zsidók: Most értettük meg, hogy ördög van benned. Åbrahám meghalt, a Próféták is; és te azt mondod: Ha valaki megtartja az én beszédemet, nem Kóstol Halált örökké.
53 Avagy nagyobb vagy-é te a mi Atyánknál Åbrahámnál, a ki meghalt? A Próféták is meghaltak: kinek állítod te magadat?
54 Felele Jézus: Ha én Dicsôítem magamat, az én dicsôségem semmi: az én Atyám az, a ki Dicsôít engem, a kirôl ti azt Mondjátok, hogy a ti Istenetek,
55 És nem ismeritek ôt: de én ismerem ôt; és ha azt mondom, hogy nem ismerem ôt, Hozzátok Hasonlóvá, Hazuggá leszek; de ismerem ôt, és az ô beszédét megtartom.
56 Åbrahám a ti Atyátok örvendezett, hogy Meglátja az én napomat; Látta is, és örült.
57 Mondának azért néki a Zsidók: Még ötven esztendôs sem vagy, és Åbrahámot Láttad?
58 Monda nékik Jézus: Bizony, bizony mondom néktek: Mielôtt Åbrahám lett, én vagyok.
59 Köveket Ragadának azért, hogy Reá Hajigálják; Jézus pedig elrejtôzködék, és kiméne a Templomból, átmenvén közöttük; és ilyen Módon Eltávozék.

János 9

1 És a mint Eltávozék, Láta egy embert, a ki születésétôl fogva vak vala.
2 És kérdezék ôt a Tanítványai, Mondván: Mester, ki vétkezett, ez-é vagy ennek szülei, hogy vakon született?
3 Felele Jézus: Sem ez nem vétkezett, sem ennek szülei: hanem, hogy Nyilvánvalókká legyenek benne az Isten dolgai.
4 Nékem cselekednem kell annak dolgait, a ki elküldött engem, a Míg nappal van: eljô az éjszaka, mikor senki sem Munkálkodhatik.
5 Míg e Világon vagyok, e Világ Világossága vagyok.
6 Ezeket Mondván, a földre köpe, és az ô Nyálából Sárt Csinála, és Rákené a sarat a vak szemeire,

7 És monda néki: Menj el, Mosakodjál meg a Siloám Tavában (a mi azt jelenti: Küldött). Elméne azért és megmosakodék, és megjöve Látva.
8 A szomszédok azért, és a kik az elôtt Látták azt, hogy vak vala, Mondának: Nem ez-é az, a ki itt szokott ülni és koldulni?

9 Némelyek azt Mondák, hogy: Ez az; Mások pedig, hogy: Hasonlít Hozzá. º azt Mondá, hogy: Én vagyok az.
10 Mondának azért néki: Mimódon nyiltak meg a te szemeid?
11 Felele az és monda: Egy ember, a kit Jézusnak mondanak, sarat Készíte és Rákené a szemeimre, és mond nékem: Menj el a Siloám Tavára, és Mosódjál meg; Miután pedig elmenék és Megmosakodám, megjöve Látásom.
12 Mondának azért néki: Hol van az? Monda: Nem tudom.
13 Vivék ôt, a ki elôbb még vak volt, a farizeusokhoz.
14 Mikor pedig Jézus a sarat Csinálá és Felnyitá ennek szemeit, szombat vala.
15 Szintén a farizeusok is megkérdezék azért ôt, Mimódon jött meg a Látása? º pedig monda nékik: Sarat tôn szemeimre, és Megmosakodám, és Látok.
16 Mondának azért némelyek a farizeusok közûl: Ez az ember nincsen Istentôl, mert nem tartja meg a szombatot. Mások Mondának: Mimódon tehet bûnös ember ilyen jeleket? És Hasonlás lôn közöttük.
17 ùjra Mondának a vaknak: Te mit Szólsz ô Róla, hogy Megnyitá a szemeidet? º pedig monda: Hogy Próféta.
18 Nem hivék azért a Zsidók Róla, hogy vak vala és megjöve a Látása, Mígnem Elôhívák annak szüleit, a kinek megjöve a Látása,
19 És megkérdezék azokat, Mondván: Ez a ti fiatok, a kirôl azt Mondjátok, hogy vakon született? Mimódon Lát Hát most?
20 Felelének nékik annak szülei és Mondának: Tudjuk, hogy ez a mi Fiúnk, és hogy vakon született:
21 De Mimódon Lát most, nem tudjuk; vagy ki nyitotta meg a szemeit, mi nem tudjuk: elég idôs Már ô; ôt kérdezzétek; ô beszéljen Magáról.
22 Ezeket Mondák annak szülei, mivelhogy félnek vala a Zsidóktól: mert megegyeztek Már a Zsidók, hogyha valaki Krisztusnak vallja ôt, rekesztessék ki a gyülekezetbôl.
23 Ezért Mondák annak szülei, hogy: Elég idôs, ôt kérdezzétek.
24 Másodszor is Szólíták azért az embert, a ki vak vala, és Mondának néki: Adj dicsôséget az Istennek; mi tudjuk, hogy ez az ember bûnös.
25 Felele azért az és monda: Ha bûnös-é, nem tudom: egyet tudok, hogy noha vak voltam, most Látok.
26 ùjra Mondák pedig néki: Mit Csinált veled? Mimódon nyitotta meg a szemeidet?

27 Felele nékik: Már Mondám néktek és nem Hallátok: miért Akarjátok újra hallani? avagy ti is az ô Tanítványai akartok lenni?
28 Szidalmazák azért ôt, és Mondának: Te vagy annak a Tanítványa; mi pedig a Mózes Tanítványai vagyunk.
29 Mi tudjuk, hogy Mózessel beszélt az Isten: errôl pedig azt sem tudjuk, honnan Való.
30 Felele az ember és monda nékik: Bizony Csodálatos az, hogy ti nem Tudjátok honnan Való, és az én szemeimet megnyitotta.
31 Pedig tudjuk, hogy az Isten nem hallgatja meg a bûnösöket; hanem ha valaki istenfélô, és az ô Akaratát cselekszi, azt hallgatja meg.
32 Öröktôl fogva nem hallaték, hogy vakon szülöttnek szemeit valaki megnyitotta volna.
33 Ha ez nem Istentôl volna, semmit sem cselekedhetnék.
34 Felelének és Mondának néki: Te mindenestôl bûnben születtél, és te Tanítasz minket? És kiveték ôt.
35 Meghallá Jézus, hogy kiveték azt; és Találkozván vele, monda néki: Hiszel-é te az Isten Fiában?
36 Felele az és monda: Ki az, Uram, hogy higyjek benne?
37 Monda pedig néki Jézus: Láttad is ôt, és a ki beszél veled, az az.

38 Az pedig monda: Hiszek, Uram. És Imádá ºt.
39 És monda Jézus: ìtélet végett jöttem én e Világra, hogy a kik nem Látnak, Lássanak; és a kikLátnak, vakok legyenek.
40 És Hallák ezeket némely farizeusok, a kik vele Valának, és Mondának néki: Avagy mi is vakok vagyunk-é?
41 Monda nékik Jézus: Ha vakok Volnátok, nem volna bûnötök; ámde azt Mondjátok, hogy Látunk: azért a ti bûnötök megmarad.

János 10

1 Bizony, bizony mondom néktek: A ki nem az Ajtón megy be a juhok Aklába, hanem Másunnak Hág be, tolvaj az és Rabló.
2 A ki pedig az Ajtón megy be, a juhok Pásztora az.
3 Ennek az Ajtónálló Ajtót nyit; és a juhok hallgatnak annak Szavára; és a maga juhait nevökön Szólítja, és kivezeti ôket.
4 És mikor kiereszti az ô juhait, elôttök megy; és a juhok követik ôt, mert ismerik az ô Hangját.
5 Idegent pedig nem követnek, hanem elfutnak Attól: mert nem ismerik az idegenek Hangját.
6 Ezt a Példázatot Mondá nékik Jézus; de ôk nem értették, mi az, a mit Szól vala nékik.
7 ùjra monda azért nékik Jézus: Bizony, bizony mondom néktek, hogy én vagyok a juhoknak ajtaja.
8 Mindazok, a kik elôttem jöttek, tolvajok és Rablók: de nem hallgattak Rájok a juhok.
9 Én vagyok az Ajtó: ha valaki én rajtam megy be, megtartatik, és Bejár és Kijár majd, és legelôt Talál.
10 A tolvaj nem egyébért jô, hanem hogy lopjon és öljön és Pusztítson: én azért jöttem, hogy életök legyen, és bôvölködjenek.
11 Én vagyok a Jó Pásztor: a Jó Pásztor életét adja a juhokért.
12 A béres pedig és a ki nem Pásztor, a kinek a juhok nem tulajdonai, Látja a farkast jôni, és elhagyja a juhokat, és elfut: és a farkas elragadozza azokat, és elszéleszti a juhokat.
13 A béres pedig azért fut el, mert béres, és nincs gondja a juhokra.
14 Én vagyok a Jó Pásztor; és ismerem az enyéimet, és engem is ismernek az enyéim,
15 A miként ismer engem az Atya, és én is ismerem az Atyát; és életemet adom a juhokért.
16 Más juhaim is vannak nékem, a melyek nem ebbôl az Akolból Valók: azokat is elô kell hoznom, és hallgatnak majd az én Szómra; és lészen egy akol és egy Pásztor.
17 Azért szeret engem az Atya, mert én leteszem az én életemet, hogy újra felvegyem azt.
18 Senki sem veszi azt el én tôlem, hanem én teszem le azt én Magamtól. Van hatalmam letenni azt, és van hatalmam ismét felvenni azt. Ezt a parancsolatot vettem az én Atyámtól.
19 ùjra Hasonlás lôn a Zsidók között e beszédek miatt.
20 És sokan Mondják vala közûlök: Ördög van benne és bolondozik: mit hallgattok Reá?
21 Mások Mondának: Ezek nem ördöngôsnek beszédei. Valjon az ördög megnyithatja-é a vakok szemeit?
22 Lôn pedig Jeruzsálemben a templomszentelés ünnepe: és tél va la;
23 És Jézus a templomban, a Salamon Tornáczában Jár vala.
24 Körûlvevék azért ôt a Zsidók, és Mondának néki: Meddig tartasz még Bizonytalanságban bennünket? Ha te vagy a Krisztus, mondd meg nékünk Nyilván!

25 Felele nékik Jézus: Megmondtam néktek, és nem hiszitek: a cselekedetek, a melyeket én cselekszem az én Atyám nevében, azok tesznek Bizonyságot Rólam.
26 De ti nem hisztek, mert ti nem az én juhaim közûl vagytok. A mint megmondtam néktek:
27 Az én juhaim Hallják az én Szómat, és én ismerem ôket, és követnek engem:
28 És én örök életet adok nékik; és soha örökké el nem vesznek, és senki ki nem ragadja ôket az én kezembôl.
29 Az én Atyám, a ki azokat adta nékem, nagyobb mindeneknél; és senki sem ragadhatja ki azokat az én Atyámnak kezébôl.
30 Én és az Atya egy vagyunk.
31 Ismét köveket Ragadának azért a Zsidók, hogy megkövezzék ôt.
32 Felele nékik Jézus: Sok Jó dolgot mutattam néktek az én Atyámtól; azok közûl melyik dologért köveztek meg engem?

33 Felelének néki a Zsidók, Mondván: Jó dologért nem kövezünk meg téged, hanem Káromlásért, tudniillik, hogy te ember létedre Istenné teszed magadat.
34 Felele nékik Jézus: Nincs-é Megírva a ti törvényetekben: Én Mondám: Istenek vagytok?
35 Ha azokat isteneknek Mondá, a kikhez az Isten beszéde lôn, (és az írás fel nem Bontható),
36 Arról Mondjátok-é ti, a kit az Atya megszentelt és elküldött e Világra: Káromlást Szólsz; mivelhogy azt Mondám: Az Isten Fia vagyok?!
37 Ha az én Atyám dolgait nem cselekszem, ne higyjetek nékem.
38 Ha pedig azokat cselekszem, ha nékem nem hisztek is, higyjetek a cselekedeteknek: hogy Megtudjátok és elhigyjétek, hogy az Atya én bennem van, és én ô benne vagyok.
39 Ismét meg Akarák azért ôt fogni; de kiméne az ô kezökbôl.
40 És újra elméne Túl a Jordánon, arra a helyre, a hol János elôször keresztelt vala; és ott marada.
41 És sokan menének ô Hozzá és Mondják vala, hogy: János nem tett ugyan semmi Csodát; de mindaz, a mit János e felôl mondott, igaz vala.
42 És sokan hivének ott ô benne.

János 11

1 Vala pedig egy beteg, Lázár, Bethániából, Máriának és az ô testvérének, Márthának Falujából.
2 Az a Mária volt pedig az, a kinek a testvére Lázár beteg vala, a ki megkente vala az Urat kenettel és a Hajával törlé meg annak Lábait.
3 Küldének azért a testvérek ô Hozzá, Mondván: Uram, ímé, a kit szeretsz, beteg.
4 Jézus pedig, a mikor ezt hallotta, monda: Ez a betegség nem Halálos, hanem az Isten dicsôségére Való, hogy Dicsôíttessék általa az Istennek Fia.
5 Szereti vala pedig Jézus Márthát és annak nôtestvérét, és Lázárt.
6 Mikor azért Meghallá, hogy beteg, akkor két napig marada azon a helyen, a hol vala.
7 Ez Után Aztán monda Tanítványainak: Menjünk ismét Júdeába.
8 Mondának néki a Tanítványok: Mester, most akarnak vala téged megkövezni a Júdabeliek, és újra oda mégy?
9 Felele Jézus: Avagy nem tizenkét órája van-é a napnak? Ha valaki nappal Jár, nem botlik meg, mert Látja e Világnak Világosságát.
10 De a ki éjjel Jár, megbotlik, mert nincsen abban Világosság.
11 Ezeket Mondá; és Ezután monda nékik: Lázár, a mi Barátunk, elaludt; de elmegyek, hogy felköltsem ôt.
12 Mondának azért az ô Tanítványai: Uram, ha elaludt, Meggyógyul.
13 Pedig Jézus annak Haláláról beszélt; de ôk azt hitték, hogy álomnak Alvásáról Szól.
14 Ekkor azért Nyilván monda nékik Jézus: Lázár megholt.
15 És örülök, hogy nem voltam ott, ti érettetek, hogy higyjetek. De menjünk el ô Hozzá!
16 Monda azért Tamás, a ki Kettôsnek mondatik, az ô Tanítványtársainak: Menjünk el mi is, hogy meghaljunk vele.
17 Elmenvén azért Jézus, úgy Találá, hogy az Már négy napja vala Sírban.
18 Bethánia pedig közel vala Jeruzsálemhez, mintegy tizenöt futamatnyira;
19 És a Zsidók közûl sokan mentek vala Márthához és Máriához, hogy Vigasztalják ôket az ô testvérök felôl.
20 Mártha azért, a mint hallja vala, hogy Jézus jô, elébe méne; Mária pedig otthon ûl vala.
21 Monda azért Mártha Jézusnak: Uram, ha itt lettél volna, nem halt volna meg a testvérem.
22 De most is tudom, hogy a mit csak kérsz az Istentôl, megadja néked az Isten.
23 Monda néki Jézus: Feltámad a te testvéred.
24 Monda néki Mártha: Tudom, hogy Feltámad a Feltámadáskor az Utolsó napon.
25 Monda néki Jézus: Én vagyok a Feltámadás és az élet: a ki hisz én bennem, ha meghal is, él;
26 És a ki csak él és hisz én bennem, soha meg nem hal. Hiszed-é ezt?
27 Monda néki: Igen Uram, én hiszem, hogy te vagy a Krisztus, az Istennek Fia, a ki e Világra jövendô vala.
28 És a mint ezeket mondotta vala, elméne, és titkon Szólítá az ô testvérét Máriát, Mondván: A Mester itt van és Hív téged.

29 Mihelyt ez Hallá, felkele hamar és Hozzá méne.
30 Jézus pedig nem ment vala még be a faluba, hanem azon a helyen vala, a Hová Mártha elébe ment vala.
31 A Zsidók azért, a kik ô vele otthon Valának és Vigasztalák ôt, Látván, hogy Mária hamar felkél és kimegy vala, Utána menének, ezt Mondván: A Sírhoz megy, hogy ott Sírjon.
32 Mária azért, a mint oda ére, a hol Jézus vala, Meglátván ôt, az ô Lábaihoz esék, Mondván néki: Uram, ha itt Voltál volna, nem halt volna meg az én testvérem.

33 Jézus azért, a mint Látja vala, hogy az Sír és Sírnak a vele jött Zsidók is, Elbúsula lelkében és igen megrendüle.
34 És monda: Hová helyeztétek ôt? Mondának néki: Uram, jer és Lásd meg!
35 Könnyekre fakadt Jézus.
36 Mondának azért a Zsidók: ìmé, mennyire szerette ôt!
37 Némelyek pedig Mondának közûlök: Nem megtehette volna-é ez, a ki a vaknak szemét felnyitotta, hogy ez ne haljon meg?
38 Jézus pedig újra felindulva Magában, oda megy vala a Sírhoz. Az pedig egy üreg vala, és kô feküvék rajta.
39 Monda Jézus: Vegyétek el a követ. Monda néki a megholtnak nôtestvére, Mártha: Uram, Immár szaga van, hiszen negyednapos.
40 Monda néki Jézus: Nem mondtam-é néked, hogy ha hiszel, Meglátod majd az Istennek dicsôségét?
41 Elvevék azért a követ onnan, a hol a megholt feküszik vala. Jézus pedig felemelé szemeit az égre, és monda: Atyám, Hálát adok néked, hogy Meghallgattál engem.
42 Tudtam is én, hogy te mindenkor meghallgatsz engem; csak a Körûlálló Sokaságért mondtam, hogy elhigyjék, hogy te küldtél engem.
43 És mikor ezeket Mondá, Fenszóval Kiálta: Lázár, jôjj ki!
44 És kijöve a megholt, Lábain és kezein kötelékekkel megkötözve, és az Orczája kendôvel vala Leborítva. Monda nékik Jézus: Oldozzátok meg ôt, és Hagyjátok menni.
45 Sokan hivének azért ô benne ama Zsidók közûl, a kik Máriához mentek vala, és Láták, a miket cselekedett vala.
46 De némelyek azok közûl elmenének a farizeusokhoz, és elbeszélék nékik, a miket Jézus cselekedett vala.

47 Egybegyûjték azért a papifejedelmek és a farizeusok a Fôtanácsot, és Mondának: Mit cselekedjünk? mert ez az ember sok Csodát Mível.
48 Ha ekképen hagyjuk ôt, mindenki hinni fog ô benne: és eljônek majd a Rómaiak és elveszik tôlünk mind e helyet, mind e népet.
49 Egy pedig ô közûlök, Kajafás, a ki fôpap vala abban az esztendôben, monda nékik: Ti semmit sem tudtok,
50 Meg sem Gondoljátok, hogy jobb nékünk, hogy egy ember haljon meg a népért, és az egész nép el ne veszszen.
51 Ezt pedig nem Magától mondta: hanem mivelhogy abban az esztendôben fôpap vala, jövendôt monda, hogy Jézus meg fog halni a népért;
52 És nemcsak a népért, hanem azért is, hogy az Istennek elszéledt gyermekeit egybegyûjtse.
53 Ama Naptól azért azon Tanakodának, hogy ôt megöljék.
54 Jézus azért nem Jár vala többé Nyilvánosan a Zsidók között, hanem elméne onnan a vidékre, a Pusztához közel, egy Efraim nevû Városba; és ott Tartózkodék az ô Tanítványaival.
55 Közel vala pedig a Zsidók husvétja: és sokan menének fel Jeruzsálembe a vidékrôl husvét elôtt, hogy megtisztuljanak.
56 Keresék azért Jézust, és Szólnak vala Egymással a templomban állva: Mit gondoltok, hogy nem jön-é fel az ünnepre?
57 A papi fejedelmek pedig és a farizeusok is parancsolatot Adának, hogy ha valaki megtudja, hogy hol van, jelentse meg, hogy ôt Megfogják.

János 12

1 Jézus azért hat nappal a husvét elôtt méne Bethániába, a hol a megholt Lázár vala, a kit Feltámasztott a Halálból.
2 Vacsorát Készítének azért ott néki, és Mártha Szolgál vala fel; Lázár pedig egy vala azok közûl, a kik együtt ülnek vala ô vele.
3 Mária azért elôvévén egy font igazi, Drága Nárdusból Való kenetet, megkené a Jézus Lábait, és megtörlé annak Lábait a Saját Hajával; a Ház pedig megtelék a kenet Illatával.
4 Monda azért egy az ô Tanítványai közûl, Iskáriótes Júdás, Simonnak fia, a ki ôt Elárulandó vala:
5 Miért nem Adták el ezt a kenetet Háromszáz Dénáron, és miért nem Adták a szegényeknek?
6 Ezt pedig nem azért Mondá, mintha néki a szegényekre volna gondja, hanem mivelhogy tolvaj vala, és Nála vala az erszény, és a mit abba tesznek vala, elcsené.
7 Monda azért Jézus: Hagyj békét néki: az én temetésem idejére tartogatta ô ezt.
8 Mert szegények mindenkor vannak veletek, én pedig nem mindenkor vagyok.
9 A Zsidók közûl azért nagy Sokaság értesült vala Arról, hogy ô ott van: és oda menének nemcsak Jézusért, hanem hogy Lázárt is Lássák, a kit Feltámasztott a Halálból.
10 A papifejedelmek pedig Tanácskozának, hogy Lázárt is megöljék;
11 Mivelhogy a Zsidók közûl sokan ô miatta menének oda és hivének a Jézusban.
12 Másnap a nagy Sokaság, a mely az ünnepre jött vala, Hallván, hogy Jézus Jeruzsálembe jô,
13 Pálmaágakat vôn, és kiméne elébe, és Kiált vala: Hozsánna: Åldott, a ki jô az ùrnak nevében, az Izráelnek ama Királya!
14 Találván pedig Jézus egy szamarat, felûle arra, a mint meg van írva:
15 Ne félj Sionnak Leánya: ìmé a te Királyod jô, Szamárnak vemhén ûlve.
16 Ezeket pedig nem értették eleinte az ô Tanítványai: hanem mikor Megdicsôítteték Jézus, akkor emlékezének vissza, hogy ezek ô felôle vannak Megírva, és hogy ezeket Mívelték ô vele.
17 A Sokaság azért, a mely ô vele vala, mikor Kihívta Lázárt a Koporsóból és Feltámasztotta ôt a Halálból, Bizonyságot tôn.
18 Azért is méne ô elébe a Sokaság, mivel Hallá, hogy ezt a Csodát Mívelte vala.
19 Mondának azért a farizeusok Egymás között: Látjátok-é, hogy semmit sem értek? ìmé, mind e Világ ô Utána megy.
20 Néhány görög is vala azok között, a kik felmenének, hogy Imádkozzanak az ünnepen:
21 Ezek azért a galileai Bethsaidából Való Filephez menének, és kérék ôt, Mondván: Uram, Látni akarjuk a Jézust.
22 Megy vala Filep és Szóla Andrásnak, és viszont András és Filep Szóla Jézusnak.
23 Jézus pedig felele nékik, Mondván: Eljött az óra, hogy Megdicsôíttessék az embernek Fia.
24 Bizony, bizony mondom néktek: Ha a földbe esett gabonamag el nem hal, csak egymaga marad; ha pedig elhal, sok gyümölcsöt terem.
25 A ki szereti a maga életét, elveszti azt; és a ki gyûlöli a maga életét, e Világon, örök életre tartja meg azt.
26 A ki nékem Szolgál, engem kövessen; és a hol én vagyok, ott lesz az én Szolgám is: és a ki nékem Szolgál, megbecsüli azt az Atya.
27 Most az én lelkem Háborog; és mit mondjak? Atyám, ments meg engem ettôl az órától. De azért jutottam ez órára.
28 Atyám, Dicsôítsd meg a te nevedet! Szózat jöve azért az égbôl: Meg is Dicsôítettem, és újra Megdicsôítem.

29 A Sokaság azért, a mely ott állt és hallotta vala, azt Mondá, hogy mennydörgött: Mások Mondának: Angyal Szólt néki.
30 Felele Jézus és monda: Nem én érettem lôn e Szó, hanem ti érettetek.
31 Most van e Világ Kárhoztatása; most vettetik ki e Világ fejedelme:
32 És én, ha felemeltetem e földrôl, mindeneket magamhoz vonszok.
33 Ezt pedig azért Mondá, hogy megjelentse, milyen Halállal kell meghalnia.
34 Felele néki a Sokaság: Mi azt hallottuk a törvénybôl, hogy a Krisztus örökké megmarad: hogyan mondod Hát te, hogy az ember Fiának fel kell emeltetnie? Kicsoda ez az ember Fia?
35 Monda azért nékik Jézus: Még egy kevés ideig veletek van a Világosság. Járjatok, a Míg Világosságotok van, hogy sötétség ne lepjen meg titeket: és a ki a sötétségben Jár, nem tudja, Hová megy.
36 Míg a Világosságotok megvan, higyjetek a Világosságban, hogy a Világosság fiai legyetek. Ezeket Mondá Jézus, és elmenvén, elrejtôzködék elôlük.
37 És noha ô ennyi jelt tett vala elôttük, mégsem hivének ô benne:

38 Hogy beteljesedjék az Ésaiás Próféta beszéde, a melyet monda: Uram, ki hitt a mi Tanításunknak? és az ùr karja kinek jelentetett meg?
39 Azért nem hihetnek vala, mert ismét monda Ésaiás:
40 Megvakította az ô szemeiket, és Megkeményítette az ô Szívöket; hogy szemeikkel ne Lássanak és Szívökkel ne értsenek, és meg ne térjenek, és meg ne Gyógyítsam ôket.
41 Ezeket Mondá Ésaiás, a mikor Látá az ô dicsôségét; és beszéle ô felôle.
42 Mindazáltal a fôemberek közûl is sokan hivének ô benne; de a farizeusok miatt nem Vallák be, hogy ki ne rekesztessenek a gyülekezetbôl:
43 Mert Inkább szerették az emberek Dícséretét, mintsem az Istennek Dícséretét.
44 Jézus pedig Kiálta és monda: A ki hisz én bennem, nem én bennem hisz, hanem abban, a ki elküldött engem.

45 És a ki engem Lát, azt Látja, a ki küldött engem.
46 Én Világosságul jöttem e Világra, hogy senki ne maradjon a sötétségben, a ki én bennem hisz.
47 És ha valaki hallja az én beszédeimet és nem hisz, én nem Kárhoztatom azt: mert nem azért jöttem, hogy Kárhoztassam a Világot, hanem hogy megtartsam a Világot.
48 A ki megvet engem és nem veszi be az én beszédeimet, van annak, a ki ôt Kárhoztassa: a beszéd, a melyet Szólottam, az Kárhoztatja azt az Utolsó napon.
49 Mert én nem Magamtól Szóltam; hanem az Atya, a ki küldött engem, ô parancsolta nékem, hogy mit mondjak és mit beszéljek.
50 És tudom, hogy az ô parancsolata örök élet. A miket azért én beszélek, úgy beszélem, a mint az Atya mondotta vala nékem.

János 13

1 A husvét ünnepe elôtt pedig, Tudván Jézus, hogy eljött az ô órája, hogy átmenjen e Világból az Atyához, mivelhogy szerette az övéit e Világon, mindvégig szerette ôket.
2 És vacsora közben, a mikor az ördög belesugalta Már Iskáriótes Júdásnak, a Simon Fiának Szívébe, hogy árulja el ôt,
3 Tudván Jézus, hogy az Atya mindent Hatalmába adott néki, és hogy ô az Istentôl jött és az Istenhez megy,
4 Felkele a Vacsorától, leveté a felsô Ruháját; és egy kendôt vévén, körûlköté Magát.
5 Azután vizet tölte a medenczébe, és kezdé mosni a Tanítványok Lábait, és megtörleni a kendôvel, a melylyel körûl vala kötve.
6 Méne azért Simon Péterhez; és az monda néki: Uram, te mosod-é meg az én Lábaimat?
7 Felele Jézus és monda néki: A mit én cselekszem, te azt most nem érted, de Ezután majd megérted.
8 Monda néki Péter: Az én Lábaimat nem mosod meg soha! Felele néki Jézus: Ha meg nem moslak téged, semmi közöd sincs én Hozzám.
9 Monda néki Simon Péter: Uram, ne csak Lábaimat, hanem kezeimet és fejemet is!

10 Monda néki Jézus: A ki megfürödött, nincs Másra szüksége, mint a Lábait megmosni, különben egészen tiszta; ti is Tiszták vagytok, de nem Mindnyájan.
11 Tudta ugyanis, hogy ki árulja el ôt; azért Mondá: Nem vagytok Mindnyájan Tiszták!
12 Mikor azért megmosta azoknak Lábait, és a felsô Ruháját felvette, újra leûlvén, monda nékik: Értitek-é, hogy mit cselekedtem veletek?
13 Ti engem így Hívtok: Mester, és Uram. És Jól Mondjátok, mert az vagyok.
14 Azért, ha én az ùr és a Mester megmostam a ti Lábaitokat, néktek is meg kell mosnotok Egymás Lábait.
15 Mert Példát adtam néktek, hogy a miképen én cselekedtem veletek, ti is akképen cselekedjetek.
16 Bizony, bizony mondom néktek: A szolga nem nagyobb az ô Uránál; sem a követ nem nagyobb Annál, a ki azt küldte.
17 Ha Tudjátok ezeket, boldogok lesztek, ha cselekszitek ezeket.
18 Nem Mindnyájatokról Szólok; tudom én kiket Választottam el; hanem hogy beteljesedjék az írás: A ki velem ette a kenyeret, a Sarkát emelte fel ellenem.
19 Most megmondom néktek, mielôtt meglenne, hogy mikor meglesz, higyjétek majd, hogy én vagyok.
20 Bizony, bizony mondom néktek: A ki befogadja, ha valakit elküldök, engem fogad be; a ki pedig engem befogad, azt fogadja be, a ki engem küldött.
21 Mikor ezeket mondja vala Jézus, igen nyugtalankodék lelkében, és Bizonyságot tôn, és monda: Bizony, bizony mondom néktek, hogy egy ti közûletek Elárul engem.
22 A Tanítványok ekkor Egymásra tekintének bizonytalankodva, hogy kirôl Szól.
23 Egy pedig az ô Tanítványai közûl a Jézus kebelén nyugszik vala, a kit szeret vala Jézus.
24 Int azért ennek Simon Péter, hogy tudakozza meg, ki az, a kirôl Szól?
25 Az pedig a Jézus kebelére Hajolván, monda néki: Uram, ki az?
26 Felele Jézus: Az, a kinek én a Bemártott falatot adom. És Bemártván a falatot, Adá Iskáriótes Júdásnak, a Simon Fiának.
27 És a falat Után akkor beméne abba a Sátán. Monda azért néki Jézus: A mit cselekszel, hamar cselekedjed.
28 Ezt pedig senki sem érté a leûltek közûl, miért mondta néki.
29 Némelyek ugyanis álíták, mivelhogy az erszény Júdásnál vala, hogy azt Mondá néki Jézus: Vedd meg, a mikre szükségünk van az ünnepre; vagy, hogy adjon valamit a szegényeknek.
30 Az pedig, mihelyt a falatot elvevé, azonnal kiméne: vala pedig éjszaka.
31 Mikor azért kiment vala, monda Jézus: Most Dicsôítteték meg az embernek Fia, az Isten is Megdicsôítteték ô benne.
32 Ha Megdicsôítteték ô benne az Isten, az Isten is Megdicsôíti ôt ô Magában, és ezennel Megdicsôíti ôt.
33 Fiaim, egy kevés ideig még veletek vagyok. Kerestek majd engem; de a miként a Zsidóknak Mondám, hogy: A Hová én megyek, ti nem jöhettek; most néktek is mondom.
34 ùj parancsolatot adok néktek, hogy Egymást szeressétek; a mint én szerettelek titeket, úgy szeressétek ti is Egymást.
35 Errôl ismeri meg mindenki, hogy az én Tanítványaim vagytok, ha Egymást szeretni Fogjátok.
36 Monda néki Simon Péter: Uram, Hová mégy? Felele néki Jézus: A Hová én megyek, most én Utánam nem jöhetsz; Utóbb azonban Utánam jössz.
37 Monda néki Péter: Uram, miért nem mehetek most Utánad? Az életemet adom éretted!
38 Felele néki Jézus: Az életedet adod érettem? Bizony, bizony mondom néked, nem Szól addig a kakas, Mígnem Háromszor megtagadsz engem.

János 14

1 Ne nyugtalankodjék a ti Szívetek: higyjetek Istenben, és higyjetek én bennem.
2 Az én Atyámnak Házában sok Lakóhely van; ha pedig nem volna, megmondtam volna néktek. Elmegyek, hogy helyet Készítsek néktek.
3 És ha majd elmegyek és helyet Készítek néktek, ismét eljövök és magamhoz veszlek titeket; hogy a hol én vagyok, ti is ott legyetek.
4 És hogy Hová megyek én, Tudjátok; az útat is Tudjátok.
5 Monda néki Tamás: Uram, nem tudjuk Hová mégy; Mimódon tudhatjuk azért az útat?
6 Monda néki Jézus: Én vagyok az út, az Igazság és az élet; senki sem mehet az Atyához, hanemha én általam.
7 Ha megismertetek volna engem, megismertétek volna az én Atyámat is; és Mostantól fogva ismeritek ôt, és Láttátok ôt.
8 Monda néki Filep: Uram, mutasd meg nékünk az Atyát, és elég nékünk!
9 Monda néki Jézus: Annyi idô óta veletek vagyok, és még sem ismertél meg engem Filep? a ki engem Látott, Látta az Atyát; Mimódon mondod azért te: Mutasd meg nékünk az Atyát?
10 Nem hiszed-é, hogy én az Atyában vagyok, és az Atya én bennem van? A beszédeket, a melyeket én mondok néktek, nem Magamtól mondom; hanem az Atya, a ki én bennem lakik, ô cselekszi e dolgokat.
11 Higyjetek nékem, hogy én az Atyában vagyok, és az Atya én bennem van; ha pedig nem, magokért a cselekedetekért higyjetek nékem.
12 Bizony, bizony mondom néktek: A ki hisz én bennem, az is cselekszi majd azokat a cselekedeteket, a melyeket én cselekeszem; és nagyobbakat is cselekszik Azoknál; mert én az én Atyámhoz megyek.
13 És Akármit kértek majd az én nevemben, megcselekszem azt, hogy Dicsôíttessék az Atya a Fiúban.
14 Ha valamit kértek az én nevemben, én megcselekszem azt.
15 Ha engem szerettek, az én parancsolataimat Megtartsátok.
16 És én kérem az Atyát, és Más Vígasztalót ád néktek, hogy veletek maradjon mindörökké,
17 Az Igazságnak ama Lelkét: a kit a Világ be nem fogadhat, mert nem Látja ôt és nem ismeri ôt; de ti ismeritek ôt, mert Nálatok lakik, és bennetek marad.
18 Nem hagylak titeket árvákul; eljövök ti Hozzátok.
19 Még egy kevés idô és a Világ nem Lát engem többé; de ti Megláttok engem: mert én élek, ti is élni fogtok.
20 Azon a napon Megtudjátok majd ti, hogy én az én Atyámban vagyok, és ti én bennem, és én ti bennetek.
21 A ki ismeri az én parancsolataimat és megtartja azokat, az szeret engem; a ki pedig engem szeret, azt szereti az én Atyám, én is szeretem azt, és kijelentem magamat annak.
22 Monda néki Júdás (nem az Iskáriótes): Uram, mi dolog, hogy nékünk jelented ki magadat, és nem a Világnak?
23 Felele Jézus és monda néki: Ha valaki szeret engem, megtartja az én beszédemet: és az én Atyám szereti azt, és ahhoz megyünk, és Annál lakozunk.
24 A ki nem szeret engem, nem tartja meg az én beszédeimet: és az a beszéd, a melyet hallotok, nem az enyém, hanem az Atyáé, a ki küldött engem.
25 Ezeket beszéltem néktek, a Míg veletek valék.
26 Ama Vígasztaló pedig, a Szent Lélek, a kit az én nevemben küld az Atya, az mindenre Megtanít majd titeket, és eszetekbe juttatja mindazokat, a miket mondottam néktek.
27 Békességet hagyok néktek; az én békességemet adom néktek: nem úgy adom én néktek, a mint a Világ adja. Ne nyugtalankodjék a ti Szívetek, se ne féljen!
28 Hallottátok, hogy én azt mondtam néktek: Elmegyek, és eljövök Hozzátok. Ha szeretnétek engem, örvendeznétek, hogy azt mondtam: Elmegyek az Atyához; mert az én Atyám nagyobb Nálamnál.
29 És most mondtam meg néktek, mielôt meglenne: hogy a mikor majd meglesz, higyjetek.
30 Nem sokat beszélek Már veletek, mert jön a Világ fejedelme: és én bennem nincsen semmije;
31 De, hogy megtudja a Világ, hogy szeretem az Atyát és úgy cselekszem, a mint az én Atyám parancsolta nékem: keljetek fel, menjünk el innen.