János 19

1 Akkor azért Elôfogá Pilátus Jézust, és Megostoroztatá.
2 És a vitézek tövisbôl Koronát Fonván, a fejére tevék, és Bíbor köntöst Adának Reá,
3 És Mondának: Üdvöz légy Zsidók Királya! És arczul Csapdossák vala ôt.
4 Majd ismét kiméne Pilátus, és monda nékik: ìmé kihozom ôt néktek, hogy értsétek meg, hogy nem Találok benne semmi bûnt.
5 Kiméne azért Jézus a tövis Koronát és a Bíbor köntöst viselve. És monda nékik Pilátus: ìmhol az ember!
6 Mikor azért Látják vala ôt a papifejedelmek és a Szolgák, Kiáltozának, Mondván: Feszítsd meg, Feszítsd meg! Monda nékik Pilátus: Vigyétek el ôt ti és Feszítsétek meg, mert én nem Találok bûnt ô benne.
7 Felelének néki a Zsidók: Nékünk törvényünk van, és a mi törvényünk szerint meg kell halnia, mivelhogy Isten Fiává tette Magát.
8 Mikor pedig ezt a beszédet hallotta Pilátus, még Inkább megrémül vala;

9 És ismét beméne a Törvényházba, és Szóla Jézusnak: Honnét Való vagy te? De Jézus nem felelt néki.
10 Monda azért néki Pilátus: Nékem nem Szólsz-é? Nem tudod-é, hogy hatalmam van arra, hogy Megfeszítselek, és hatalmam van arra, hogy szabadon Bocsássalak?

11 Felele Jézus: Semmi hatalmad sem volna rajtam, ha felülrôl nem adatott volna néked: nagyobb bûne van azért annak, a ki a te kezedbe adott engem.
12 Ettôl fogva igyekszik vala Pilátus ôt szabadon Bocsátani; de a Zsidók Kiáltozának, Mondván: Ha ezt szabadon Bocsátod, nem vagy a Császár Barátja: valaki Magát Királylyá teszi, ellene mond a Császárnak!
13 Pilátus azért, a mikor hallja vala e beszédet, Kihozá Jézust, és ûle a törvénytevô székbe azon a helyen, a melyet Kôpadolatnak Hívtak, Zsidóul pedig Gabbathának.
14 Vala pedig a Húsvét péntekje; és mintegy hat óra. És monda a Zsidóknak: ìmhol a ti Királyotok!
15 Azok pedig Kiáltoznak vala: Vidd el, vidd el, Feszítsd meg ôt! Monda nékik Pilátus: A ti Királyotokat Feszítsem meg? Felelének a papifejedelmek: Nem Királyunk van, hanem Császárunk!
16 Akkor azért nékik Adá ôt, hogy Megfeszíttessék. Åtvevék azért Jézust és elvivék.
17 És emelvén az ô Keresztfáját, méne az úgynevezett Koponya helyére, a melyet héberül Golgothának Hívnak:

18 A hol Megfeszíték ôt, és ô vele Más kettôt, egyfelôl és Másfelôl, középen pedig Jézust.

19 Pilátus pedig Czímet is íra, és feltevé a Keresztfára. Ez vala pedig az írás: A NÅZÅRETI JÉZUS, A Zsidòk KIRÅLYA.
20 Sokan Olvasák azért e Czímet a Zsidók közûl; mivelhogy közel vala a Városhoz az a hely, a hol Jézus Megfeszíttetett vala: és héberül, görögül és latinul vala az írva.
21 Mondának azért Pilátusnak a Zsidók papifejedelmei: Ne írd: A Zsidók Királya; hanem a hogy ô mondotta: A Zsidók Királya vagyok.
22 Felele Pilátus: A mit Megírtam, Megírtam.
23 A vitézek azért, mikor Megfeszítették Jézust, vevék az ô Ruháit, és négy részre Oszták, egy részt mindenik vitéznek, és a köntösét. A köntös pedig Varrástalan vala, felülrôl mindvégig szövött.
24 Mondának azért Egymásnak: Ezt ne hasogassuk el, hanem vessünk sorsot Reá, kié legyen. Hogy beteljesedjék az írás, a mely ezt mondja: Megosztoztak Ruháimon, és a köntösömre sorsot vetettek. A vitézek Tehát ezeket mûvelék.

25 A Jézus keresztje alatt pedig ott állottak vala az ô anyja, és az ô Anyjának nôtestvére; Mária, a Kleopás felesége, és Mária Magdaléna.
26 Jézus azért, mikor Látja vala, hogy ott áll az ô anyja és az a Tanítvány, a kit szeret vala, monda az ô Anyjának: Asszony, ímhol a te fiad!
27 Azután monda a Tanítványnak: ìmhol a te Anyád! És ettôl az órától Magához Fogadá azt az a Tanítvány.

28 Ezután Tudván Jézus, hogy Immár minden elvégeztetett, hogy beteljesedjék az írás, monda: Szomjúhozom.
29 Vala pedig ott egy eczettel teli edény. Azok azért szivacsot töltvén meg eczettel, és Izsópra tévén azt, oda vivék az ô Szájához.
30 Mikor azért elvette Jézus az eczetet, monda: Elvégeztetett! És Lehajtván fejét, Kibocsátá lelkét.
31 A Zsidók pedig, hogy a testek szombaton át a Keresztfán ne maradjanak, Miután péntek vala, (mert annak a szombatnak napja nagy nap vala), kérék Pilátust, hogy törjék meg azoknak Lábszárait, és vegyék le ôket.

32 Eljövének azért a vitézek, és megtörék az elsônek Lábszárait és a Másikét is, a ki ô vele együtt Feszíttetett meg;
33 Mikor pedig Jézushoz érének és Látják vala, hogy ô Már halott, nem törék meg az ô Lábszárait;
34 Hanem egy a vitézek közûl Dárdával döfé meg az ô Oldalát, és azonnal vér és Víz jöve ki Abból.
35 És a ki Látta, Bizonyságot tett, és igaz az ô Tanúbizonysága; és az tudja, hogy ô igazat mond, hogy ti is higyjetek.
36 Mert azért lettek ezek, hogy beteljesedjék az írás: Az ô csontja meg ne törettessék.
37 Másutt ismét így Szól az írás: Néznek majd arra, a kit általszegeztek.
38 Ezek Után pedig kéré Pilátust az arimathiai József (a ki a Jézus Tanítványa vala, de csak titokban, a Zsidóktól Való félelem miatt), hogy levehesse a Jézus testét. És megengedé Pilátus. Elméne azért és levevé a Jézus testét.
39 Eljöve pedig Nikodémus is (a ki éjszaka ment vala elôször Jézushoz), Hozván Mirhából és áloéból Való kenetet, mintegy Száz fontot.
40 Vevék azért a Jézus testét, és begöngyölgeték azt lepedôkbe illatos szerekkel együtt, a mint a Zsidóknál Szokás temetni.
41 Azon a helyen pedig, a hol Megfeszítteték, vala egy kert, és a kertben egy új Sír, a melybe még senki sem helyheztetett vala.
42 A Zsidók péntekje miatt azért, mivelhogy az a Sír közel vala, abba helyhezteték Jézust.

János 20

1 A hétnek elsô Napján pedig Jó reggel, a mikor még sötétes vala, oda méne Mária Magdaléna a Sírhoz, és Látá, hogy elvétetett a kô a Sírról.
2 Futa azért és méne Simon Péterhez és ama Másik Tanítványhoz, a kit Jézus szeret vala, és monda nékik: Elvitték az Urat a Sírból, és nem tudjuk, Hová tették ôt.
3 Kiméne azért Péter és a Másik Tanítvány, és menének a Sírhoz.
4 Együtt futnak vala pedig mindketten; de ama Másik Tanítvány hamar megelôzé Pétert, és elôbb juta a Sírhoz;
5 És Lehajolván, Látá, hogy ott vannak a lepedôk; Mindazáltal nem megy vala be.
6 Megjöve Azután Simon Péter is nyomban Utána, és beméne a Sírba; és Látá, hogy a lepedôk ott vannak.
7 És a keszkenô, a mely az ô fején volt, nem együtt van a lepedôkkel, hanem külön Összegöngyölítve egy helyen.
8 Akkor Aztán beméne a Másik Tanítvány is, a ki elôször jutott a Sírhoz, és Lát és hisz vala.

9 Mert nem Tudják vala még az írást, hogy fel kell Támadnia a Halálból.

10 Visszamenének azért a Tanítványok az övéikhez.
11 Mária pedig künn áll vala a Sírnál Sírva. A Míg azonban Siránkozék, behajol vala a Sírba;
12 És Láta két angyalt fehér Ruhában ülni, egyiket fejtôl, Másikat Lábtól, a hol a Jézus teste feküdt vala.

13 És Mondának azok néki: Asszony, mit Sírsz? Monda nékik: Mert elvitték az én Uramat, és nem tudom, Hová tették ôt.
14 És mikor ezeket mondotta, Hátra fordula, és Látá Jézust ott állani, és nem tudja vala, hogy Jézus az.
15 Monda néki Jézus: Asszony, mit Sírsz? kit keressz? Az pedig azt Gondolván, hogy a kertész az, monda néki: Uram, ha te vitted el ôt, mondd meg nékem, Hová tetted ôt, és én elviszem ôt.

16 Monda néki Jézus: Mária! Az Megfordulván, monda néki: Rabbóni! a mi azt teszi: Mester!
17 Monda néki Jézus: Ne illess engem; mert nem mentem még fel az én Atyámhoz: hanem menj az én Atyámfiaihoz és mondd nékik: Felmegyek az én Atyámhoz és a ti Atyátokhoz, és az én Istenemhez és a ti Istenetekhez.
18 Elméne Mária Magdaléna, hirdetvén a Tanítványoknak, hogy Látta az Urat, és hogy ezeket mondotta néki.
19 Mikor azért estve vala, azon a napon, a hétnek elsô Napján, és mikor az Ajtók Zárva Valának, a hol egybegyûltek vala a Tanítványok, a Zsidóktól Való félelem miatt, eljöve Jézus és Megálla a középen, és monda nékik: Békesség néktek!
20 És ezt Mondván, Megmutatá nékik a kezeit és az Oldalát. Örvendezének azért a Tanítványok, hogy Látják vala az Urat.
21 Ismét monda azért nékik Jézus: Békesség néktek! A miként engem küldött vala az Atya, én is akképen küldelek titeket.
22 És mikor ezt mondta, Rájuk lehelle, és monda nékik: Vegyetek Szent Lelket:
23 A kiknek bûneit Megbocsátjátok, Megbocsáttatnak azoknak; a kikéit Megtartjátok, megtartatnak.
24 Tamás pedig, egy a tizenkettô közûl, a kit Kettôsnek Hívtak, nem vala ô velök, a mikor eljött vala Jézus.
25 Mondának azért néki a többi Tanítványok: Láttuk az Urat. º pedig monda nékik: Ha nem Látom az ô kezein a szegek helyeit, és be nem Bocsátom ujjaimat a szegek helyébe, és az én kezemet be nem Bocsátom az ô Oldalába, semmiképen el nem hiszem.
26 És nyolcz nap mulva ismét benn Valának az ô Tanítványai, Tamás is ô velök. Noha az Ajtó Zárva vala, beméne Jézus, és Megálla a középen és monda: Békesség néktek!
27 Azután monda Tamásnak: Hozd ide a te ujjadat, és nézd meg az én kezeimet; és hozd ide a te kezedet, és Bocsássad az én oldalamba: és ne légy hitetlen, hanem Hívô.

28 És felele Tamás és monda néki: Én Uram és én Istenem!
29 Monda néki Jézus: Mivelhogy Láttál engem, Tamás, hittél: boldogok, a kik nem Látnak és hisznek.
30 Sok Más jelt is Mívelt ugyan Jézus az ô Tanítványai elôtt, a melyek nincsenek Megírva ebben a könyvben;
31 Ezek pedig azért irattak meg, hogy higyjétek, hogy Jézus a Krisztus, az Istennek fia, és hogy ezt Hívén, életetek legyen az ô nevében.

János 21

1 Ezek Után ismét megjelentette Magát Jézus a Tanítványoknak a Tibériás tengerénél; megjelentette pedig ekképen;
2 Együtt Valának Simon Péter, és Tamás a kit Kettôsnek hivtak, és Nátánáel, a galileai Kánából Való, és a Zebedeus fiai, és Más kettô is az ô Tanítványai közûl.
3 Monda nékik Simon Péter: Elmegyek Halászni. Mondának néki: Elmegyünk mi is te veled. Elmenének és azonnal a Hajóba Szállának; és azon az Éjszakán nem fogtak semmit.
4 Mikor pedig Immár reggeledék, Megálla Jézus a parton; a Tanítványok azonban nem ismerék meg, hogy Jézus van ott.
5 Monda azért nékik Jézus: Fiaim! Van-é valami Ennivalótok? Felelének néki: Nincsen!
6 º pedig monda nékik: Vessétek a Hálót a Hajónak jobb oldala felôl, és Találtok. Oda veték azért, és kivonni Már nem Bírták azt a halaknak Sokasága miatt.
7 Szóla azért az a Tanítvány, a kit Jézus szeret vala, Péternek: Az ùr van ott! Simon Péter azért, a mikor hallja vala, hogy ott van az ùr, Magára vevé az ingét (mert Mezítelen vala), és beveté Magát a tengerbe.
8 A többi Tanítványok pedig a Hajón menének (mert nem messze Valának a Parttól,hanem mintegy Kétszáz singnyire), és Vonszszák vala a Hálót a halakkal.
9 Mikor azért a partra Szállának, Látják, hogy Parázs van ott, és azon felûl hal és kenyér.
10 Monda nékik Jézus: Hozzatok a Halakból, a melyeket most fogtatok.
11 Felszálla Simon Péter, és Kivoná a Hálót a partra, a mely telve volt nagy halakkal, Százötvenhárommal; és noha ennyi vala, nem szakadozik vala a Háló.
12 Monda nékik Jézus: Jertek, ebédeljetek. A Tanítványok közûl pedig senki sem meri vala tôle megkérdezni: Ki vagy te? mivelhogy Tudják vala, hogy az ùr ô.
13 Oda méne azért Jézus, és vevé a kenyeret és Adá nékik, és Hasonlóképen a halat is.
14 Ezzel Már harmadszor jelent meg Jézus az ô Tanítványainak, Minekutána Feltámadt a Halálból.
15 Mikor Aztán megebédelének, monda Jézus Simon Péternek: Simon, Jónának fia: jobban szeretsz-é engem ezeknél? Monda néki: Igen, Uram; te tudod, hogy szeretlek téged! Monda néki: Legeltesd az én Bárányaimat!

16 Monda néki ismét Másodszor is: Simon, Jónának fia, szeretsz-é engem? Monda néki: Igen, Uram; te tudod, hogy én szeretlek téged. Monda néki: ºrizd az én juhaimat!
17 Monda néki harmadszor is: Simon, Jónának fia, szeretsz-é engem? Megszomorodék Péter, hogy harmadszor is mondotta vala néki: Szeretsz-é engem? És monda néki: Uram, te mindent tudsz; te tudod, hogy én szeretlek téged. Monda néki Jézus: Legeltesd az én juhaimat!
18 Bizony, bizony mondom néked, a mikor ifjabb Valál, felövezéd magadat, és oda mégy vala, a hova Akarád; mikor pedig megöregszel, Kinyújtod a te kezedet és Más övez fel téged, és oda visz, a Hová nem akarod.
19 Ezt pedig azért Mondá, hogy jelentse, milyen Halállal Dicsôíti majd meg az Istent. És ezt Mondván, Szóla néki: Kövess engem!
20 Péter pedig Megfordulván, Látja, hogy követi az a Tanítvány, a kit szeret vala Jézus, a ki nyugodott is ama vacsora közben az ô kebelén és Mondá: Uram! ki az, a ki Elárul téged?
21 Ezt Látván Péter, monda Jézusnak: Uram, ez pedig mint lészen?
22 Monda néki Jézus: Ha akarom, hogy ô megmaradjon, a Míg eljövök, mi közöd Hozzá? Te kövess engem!
23 Kiméne azért e beszéd az atyafiak közé, hogy az a Tanítvány nem hal meg: pedig Jézus nem mondta néki, hogy nem hal meg; hanem: Ha akarom, hogy ez megmaradjon, a Míg eljövök, mi közöd Hozzá?
24 Ez az a Tanítvány, a ki Bizonyságot tesz ezekrôl, és a ki Megírta ezeket; és tudjuk, hogy az ô Bizonyságtétele igaz.
25 De van sok egyéb is, a miket Jézus cselekedett vala, a melyek, ha egyenként Megiratnának, azt vélem, hogy maga a Világ sem Foghatná be a könyveket, a melyeket írnának. Åmen.